Püspöki körlevelek 1929 (Szombathely, 1930)
19 gának befizetései a jövőre megszűnnek; az 1924 után történt befizetések kívánatra visszafizettetnek; a megszállt területek papságának jogigénye változatlan marad s a politikai helyzet megváltozásával automatice felujul; mint . elvi álláspont fenntartatik, hogy a nyugdíjmegadás első sorban az új apostoli adminisztrátorok joga és kötelessége. Püspök úr a jegyzőkönyvnek ezen részét nem hagyta jóvá, hanem az ügyet újabb megvitatás tárgyává ki- ! vánja tenni. A rohonci esperesi kerület mindezt tudomásul vette, de az 1924 után történt befizetéseket is igényelte. Az alsólendvai kerület a tagsági joghoz való ragaszkodást juttatta kifejezésre. Muraszombatból az esperes saját személyét illetőleg fenntartotta jogigényét. b) Boda János dr. felkéri a burgenlandi papság képviselőit megjegyzéseik megtételére. Heisz Mátyás kijelenti, hogy a burgenlandi papság jogigényét fenntartja a Szent Imre-Egyesülettel szemben. Nem állami nyugdíjat kér, de a Szent Imre-Egyesülettől kér segélyt. Hivatkozik a győri segítő-egyesület példájára, ahol a testvéri segélyezés tovább folyik. Schwarz József hangsúlyozza, hogy továbbra is tagok akarnak maradni. Heisz Mátyás szerint a Szent Imre-Egylet betétjeinek és értékeinek devalválódása nem helyezhető egy sorba a takarékpénztárak betétjeinek esetével. Tiltakozik az egyesületből való kirekesztés bármilyen kísérlete ellen. c) Rogács Ferenc dr. válaszol a felszólalásokra: A Szent Imre-Egylet nem akarja kizárni a tagok sorából a megszállt területek papságát, sem az 1924 óta befizetett összeggel végkielégíteni. Viszont az apostoli adminisztrátorokra hárul a feladat, hogy papságuknak tisztes nyugdíjat biztosítsanak. A nyugdíjazások elrendelésébe a szombathelyi püspöknek semmi befolyása nincs. A győri egyházmegye modus procedendi-jében is történt már változás. A jogi rész jól van lefektetve az 1927. évi közgyűlés jegyzőkönyvében. Kívánatos volna karitatív alapon a segélyezés módjának megállapítása. Király János dr. szerint azon az alapon kell keresni a megoldást, hogy a burgenlandi papok múltbeli befizetései az egyesülettel szemben minő jogalapot szolgáltattak a jövőre. d) Heisz Mátyás és Schwarz József hangoztatják, hogy a jogi álláspont túlságos hangoztatása alkalmas a szeretet és összetartozandóság megbontására. Az a kijelentés, hogy a helyzet változásával régi jogaik felélednek, a jelenben kizárással egyenlő. e) Rogács Ferenc dr. praktikus megoldási módot kér elvi viták helyett. Huszár Mihály a következő indítványt terjeszti elő: A megszállt területek papsága nem élvezhet előnyt helyzetéből, két nyugdíjra nem tarthat igényt. Amennyiben a megszállt területeken a papi nyugdíj összege nem éri el a magyar területre megállapított nyugdíj nagyságát, a különbözet kipótlására igénye lehet a Szent Imre-Egyesülettel szemben a magyar nyugdíj összegéig. A további részletek megbeszélésére küldjön ki a közgyűlés egy szűkebb bizottságot. A közgyűlés a burgenlandi delegátusok szavazatával is egyhangúlag elfogadja Huszár Mihály indítványát tárgyalási alapul s a részletek kidolgozására felkéri Heisz Mátyás, Schwarz József és Braun Károly espereseket, a maga részéről pedig ezen bizottságba kiküldi Strassner József és Király János dr. espereseket és Illés György plébánost. Huszár Mihály a papság köszönetét tolmácsolja Boda János püspöki helynöknek a közgyűlés bölcs vezetéséért, mire a közgyűlés az elnöklő püspöki helynök imájával végétért. A szombathelyi püspöktől. 2283 1928. sz. Jóváhagyom. Szombathely, 1928. dec. 27. P. H. t János püspök.
