Püspöki körlevelek 1929 (Szombathely, 1930)
— 3 szusra utaztában, nagy tisztelettel fogadták mindenütt azok is, kik nem tartoznak az egyházhoz, bár annak, aki küldte, nincs még egy ezred katonája sem és nincs egyetlen hadihajója sem. De a legnagyobb erkölcsi hatalma van a világon. Annál inkább kell minden katolikusnak megértenie, hogy a tévedések mai zűrzavarában csak ez lehet a jelszava: az igazság Rómából jön; csak az lehet a programmja, hogy hűen kövesse szent Jeromos intelmét: „Krisztust követem, amikor Péter sziklájához csatlakozom. Tudom, hogy erre a sziklára van építve az egyház. Aki nem gyűjt vele, az szétszór ... Aki Péter székéhez csatlakozik, az az én emberem.“ Dicsőségesen uralkodó Szentatyánk nemcsak azért, mert Krisztus helyettese, hanem saját személyében is kivívta a mi legmélyebb hódolatunkat. Ifjú és férfikorát a tudománynak szentelte, a könyvtárak mélyén dolgozott, mint szorgalmas méh, hogy a tudomány fáklyájával fényeskedjék az emberek előtt. És amidőn megöregedett, az történt vele, ami szent Péterrel történt. Péternek azt mondta Jézus: „Bizony, bizony mondom neked, mikor ifjabb voltál, felövezted magadat és jártál, ahol akartál; de midőn megöregszel... más övez fel téged és oda visz, hová te nem akarod.“ (Ján. 21, 18.) — Váratlanul érte a Szentatyát még mint könyvtárőrt a pápa parancsa, hogy hagyja ott kedves könyveit és menjen Varsóba követnek, teljesen új munkakörbe, egy kialakuló új államnak nehéz viszonyai közé. Bizonyára nehéz szívvel, de elment engedelmesen. Pár év múlva hazahívta a pápa és a legnagyobb lelkipásztornak, Boroméi szent Károlynak örökségébe, a milánói érseki székbe ültette. Mindkét állásában oly fényes sikerrel működött, hogy bíboros társai a legközelebbi alkalommal őt találták legméltóbbnak szent Péter székébe. És azóta nincs nyugalma. Rám nehezedik, mondhatja szent Pállal, „az én mindennapi szorongatásom, valamennyi egyházak gondviselése.“ (Kor. II. 11, 28.) Amidőn most hét évi bölcs és fáradságos kormányzás után elérkezett aranymiséjének küszöbéhez, nem akarja a maga számára lefoglalni azokat a kegyelmeket, amelyekkel elhalmozza hűséges papját az örök Főpap. Szemei előtt a hívek üdvössége lebeg. Azt akarja, hogy összes fiai vele örvendjenek. Ezért hirdet rendkívüli jubileumi esztendőt, hogy összes fiai sok-sok égi harmatban részesedjenek és így mint egykor Ábrahámban, úgy benne, a keresztények mai atyjában is megáldassanak a föld minden nemzetiségei. (Gén. 12, 3.) Kedves Híveim! Éppen mikor e sorokat írom, jön Rómából annak a világtörténelmi eseménynek hire, hogy a pápa Őszentsége kibékült az olasz állammal, mely 1870-ben minden isteni és emberi jog ellenére megrabolta és lealázó helyzetbe szorította őt. A pápaság erkölcsi ereje egyetlen katona, egyetlen ágyú nélkül ki tudta vívni teljes szabadságát és függetlenségét. Ügy tetszik, hogy máris teljesült a jubileumi év egyik célja: Krisztus helytartójának szabadsága és felmagasztalása, melytől méltán remélhet sok jót az egész katolikus világ! Azért tehát, Kedves Híveim, a jubileumi év elején kettős örömmel mondom nektek: fel a szívekkel! Adjunk hálát Istennek, ki egyházát szereti és felmagasztalja! Egyúttal kérjük őt, hogy Szentséges Atyánkat „tartsa meg és éltesse őt és tegye boldoggá““ (Zsolt. 40, 3.) Tárjuk ki lelkünk kapuját, hogy a jubileumi év kegyelmeivel gazdagodva az örök élet gyümölcseit teremjük. Amen. * * * Felkérem Kedveltségieket, hogy jelen körlevelemet nagyböjt első vasárnapján a híveknek olvassák fel. (Az SD. 149. §-ában említett pápai körlevél felolvasása egy későbbi böjti vasárnapra teendő át.) Egyúttal kérem Kedveltségieket, hogy minél előbb adják meg híveiknek a jubileumi búcsú tekintetében szükséges ismereteket, hogy aki magánúton akarja a búcsút megnyerni, ez módjában legyen. Az alapgondolatokat vehetik Kedveltségiek az 1925. évi I. és II. körlevélből, a mostani jubileum indítékait pedig a Szentatya bullájának gondolatmenetéből. A Szentatya a jubileumi évet f. évi január 6-án „Auspicantibus Nobis“ kezdetű bullájában hirdette ki. A jubileum tart az 1929. év végéig. Aranymiséje évének küszöbén hőn óhajtja a Szentatya, hogy összes gyermekei vele együtt adjanak Istennek hálát és esdjék le úgy részére, mint az egyház részére a mai nehéz időkben annyira szükséges isteni segítséget. A Szentatyát igen kellemesen lepte meg az a szívből fakadó együttérzés, mellyel hűséges fiai az ő öröm évének ünneplését imáikkal, üdvözléseikkel már el is kezdették. Amint a jó gyermekek osztoznak atyjuk minden örömében és fájdalmában, úgy a szeretet törvénye arra ösztönzi az Atyát, hogy fiainak örömét az égi kincsek közlésével jutalmazza és tetézze. Nagy elődjeinek példáján indulva ezért hirdet rendkívüli jubileumi évet, ezért nyitja meg legfőbb oldó és kötő hatalmánál
