Püspöki körlevelek 1927 (Szombathely, 1928)
— 31 — mindegyre várjuk Krisztus megjelenését, aki visszahozza azt az egyházmegye testéhez, ami jelenleg elválasztva van. Gondolataink odaszállnak ma hozzájuk, kik túl a határokon bizva imádkoznak, testvéri üdvözletünk ma feléjük száll ismét. Szent Márton egyházmegyéjével 1912. január 1-je óta eljegyzett az a gyűrű, amelyet a püspökké szentelés napján újjamra húzott a konszekráló püspök. Azóta nincs más törekvésem, mint hűséges lenni hozzá, hűséges minden körülmények között, a rossz időkben is, de akkor is, mikor a megboldogult király kegye más egyházmegye élére óhajtott állítani, 16 év óta állva előttetek Testvérek, megismerhettétek, hogy iparkodtam megértő, türelmes, szerető jó atya lenni. A szeretet parancsa volt előttem az első. Az én hűségemhez hasonló hűséget kérek és várok az egyházmegye minden egyes tagjától. A püspök oldalán áll az egyházmegye hivatalos tanácsadó szerve, a székeskáptalan. Eddig is mindig segítségemre volt nehéz feladatomban és ezután is] bizton kérem a vasvár—szombathelyi székeskáptalan bölcs tanácsait. Az esperesek oculi episcopi nevet viselnek. Ezek a szemek vannak hivatva, hogy belelássanak a papi házakba, a papi lelkekbe, a templomokba. Nekik kell a névtelen hősökre a legtávolabbi falukban a püspök figyelmét felhívni , nekik kell a jót előmutatni, nekik kell a veszélyektől a testvéreket óvni. De kell. hogy egyben, vox episcopi is legyenek, ott, ahol a lelkiismeret szava nem szólna, nekik kell azt élesztgetni, ébresztgetni. A plébánosok a szó tulajdonképeni értelmében a lelkipásztorok. Ők a küzdő front tisztjei, akik minden megpróbáltatáson át állandóan együtt harcolnak Krisztus katonáival a hívő sereggel. Mi sem mutatja jobban a plébánosi munkakör fontosságát, mint az, hogy a Szentszék testületüket egyes egyházmegyék ben disztinkciókkal tünteti ki és legújabban akárhányszor soraikból emel püspöki méltóságra. Tudom, ismerem minden papom nehézségeit, mert 12 évig magam is a legnehezebb viszonyok közt, 60 km.-re a legközelebbi vasúttól, sáros erdélyi faluban ezt a munkát végeztem. Ismerem nehézségeiket, de tudom azt is, hogy karácsonvtól-karácsonyig hogyan tölti a lelkiismeretes lelkipásztor életét, napjait. Oldalukon tanulják a lclkipásztorkodás művészetét a káplánok és hitoktatók. Mint a faiskolából kiültetett csemete sorsa az új környezettől függ, melybe került, úgy ezen fiatal paptestvérek élete is sokban a példától igazodik jobbra vagy balra, melyet a principális mutat munkatársának. A plébánosok élete, buzgósága a legtöbb papi hivatás ébresztője. Az ő buzgóságuk tölti meg a szeminárium öreg falait, ahol derék elöljárók és bölcs tanárok ugyanabban a szellem ben nevelnek, mint a jámbor elődök reánk hagyták. Tehát a hivatások ébresztésében, támogatásában, gyűjtésében és nevelésében szeminárium és külső papság szorosan dolgozzanak össze. Ha a magunk hivatására gondolunk, arra az időre, mikor éreztük az első vonzódást az oltár felé, hálával gondolunk arra, aki nekünk az első buzdítást adta. De minden emberi segítség mellett azé a hála, aki fakasztotta az elhivatottságunk kegyelmét szívünkben, az Istené. Az ő kiváltságos szeretete volt az, mely sokak közül minket jelölt ki, hogy legszentebb titkait bízza ránk, hogy önmagát kezünkbe adja. A szeretet viszontszeretetet kíván. Legyünk hivatásunk igazi díszei, a hierarchia bármely fokára állít, bárhova vezérel bennünk a Gondviselés. Az első tanácskozó ülés rögtön a templomi ünnepélyes ülés után következett a püspökvár nagytermében. Az előkészítő ülésen határozatba ment táviratok szövegét a jegyzők időközben már megfogalmazták s elsőben is ezeket az elfogadásra ajánlott táviratokat olvastattam fel. A táviratok szövege a következő volt: I. Őszentsége a pápa részére: Suae Eminentiae Cardinali Gasparri Roma Vaticano. Synodus Dioecesana Ecclesiae Sabariensis legitime in Domino congregata inconcussam Suam sanctam catholicam fidem et filialem erga Christi Vicarium oboedientiam ex
