Püspöki körlevelek 1927 (Szombathely, 1928)
— 29 — de bizó lélekkel imádkoztuk el közösen a Veni Sanctét. A püspöki palota nagytermének falairól és mennyezetéről Maulpertsch remek freskói néztek le az imádságos gyülekezetre. E freskók mind Szombathely múltjáról beszélnek. A város alapításának, történetének, megdicsőülésének művészi fantáziával festett képei. Mintha csak a történelem akart volna izenni általuk, s mintha mi a jelenlevők mind éreztük volna, hogy e történetet továbbfolytatni jöttünk egybe. A falakon a dicsőséges múlt képe, a teremben a tettrekész jelen, a lelkekben pedig a jövő évtizedeket irányítani akaró imádságos akarat. Ekkor az összegyűlt zsinati atyákhoz tisztemhez képest a Pontificale Romanum előírása szerint allókuciót intéztem. Ehelyütt a teljesség kedvéért közlöm veletek beszédem főbb gondolatait: Fontos és az egyházmegye életére messze kiható munkára gyűltünk össze közel egy esztendei szakadatlan előkészület után, midőn most a 150 esztendei szakadatlan munkás, ha nem is feltűnő, de nem is dicstelen egyházmegyei múlt után összeülő egyházmegyei zsinatot megnyitom. Lehetetlen a 150 éves múlt mai határkövénél nemhálatelt szívvel megemlékezni VE Pius pápa és Mária Terézia királynő személyéről, kiknek a nevéhez az egyházmegye felállítása fűződik. Ők adták bölcs előrelátással ez egyházmegyének főpásztorát, Szily Jánost, kinek emléke nemcsak nagyszerű alkotásaiban, de szelleme nagy művében: az Instructio Sabariensis örök szép lapjaiban él. Ennek a múltnak tradícióin akarjuk most építeni a jövőt, megtartva mindazt a jót, amit a múlt termelt, pótolva mindazt, amit a jelen igényel, hogy az egyházmegye hívő serege apái szent hitében hűséges lehessen. A most összeülő egyházmegyei zsinat 150 év óta tulajdonkép az első. Az 1821. évi egynapos megbeszélés csak a tartományi zsinat előkészítésére hivatott egybe, az 1579-iki zsinat pedig, mely Szombathelyen ülésezett, még a győri püspökség kereteiben találta mai egyházmegyénk területének nagy részét. Tizenhat észtedéi kormányzás után csak most volt először alkalmam arra, hogy a szent kánonok által sürgetett egyházmegyei synodus egybehivassék. Főpásztori kormányzásom első éveiben a helyi viszonyok felől kellett tájékozódnom, a háború és a forradalom ideje pedig nem alkalmas idők csendes tanácskozásra. Sajnos ma is hézagok vannak a zsinati atyák soraiban, mert az egyházmegye teste csonka. Atyai szeretettel kell megemlékeznem azokról, akik túl a határokon velünk együtt imádkoznak abban a reményben, hogy a zsinati tanácskozásunk gyümölcseiben egykor ők is részesednek. Ezután a zsinat célját ismertettem. Az Egyház, mint az isteni bölcsességen alapuló emberi bölcsesség letéteményese tudja, hogy az időnként visszatérő egyházmegyei zsinatok új erők forrásai a papok és a hívek lelkében. Célunk nem dogmatikai hitviták folytatása, nem erkölcsi téren új irányszabás, hanem az általános egyházi szabályok és a helyi szokások összeegyeztetése. Tehát a Szentlélek által vezetett Egyház tekintélye előtt mélyen meghajolva iparkodunk a helyi viszonyokat Egyházunk örök szelleméhez idomítani. A zsinati atyák ebben a szellemben munkálkodnak. Határozatuk nem törvényerejű, azt csak a püspöki jóváhagyás teszi azzá, de tudom, hogy megfontolt határozatuk reám nézve több mint csupán konsultativ erejű vélemény. Ezután még néhány szóval a tanácskozások technikai menetét ismertettem. Majd a promotor a 358. canonban megállapított sorrendben jelentkezésre és igazolásra szólította fel a zsinati atyákat. A jogszerinti tagok közül megjelentek: dr. Boda János püspöki helynök, dr. Tóth József nagyprépost, dr. Tauber Sándor, Wallner József, dr. Rogács Ferenc, Honti Béla kanonokok, dr. Császár József szemináriumi rektor. A kerületi esperesek közül jelen vannak: dr. Király János, Óra Gyula, Könczöl Antal, Fuchs Ferenc, Strassner József, Németh Géza, Huszár Mihály, Táncsics József, dr. Kiss Lajos, Geiszlinger Béla, Zimits József, Pehm József, Major Gyula esperesek, míg Tóth János letenyei esperes betegsége miatt igazolt távolmaradását elfogadtam. Dr. Gaál Sándor a zsinati székhely plébánosa. Az esperesi kerületek választott kiküldöttei közül megjelentek Fábián Gábor a szombathelyi felső kerületből, Kincs István a kőszegi,