Püspöki körlevelek 1927 (Szombathely, 1928)
1 — 7 — 1100. sz. A közerkölcsiség védelmére kiadott belügyminiszteri rendelet. ( A 472. canon úgy intézkedik, hogy bizonyos esetekben a plébános nélkül maradt plébánián a parochuSi viciniornak van joghatósága. Azért egyszersmindenkorra meg kell jelölni névszerint az egyes plébániák ilyen jogi természetű szomszédjait. Az egyes kerületek a helyi viszonyok mérlegelésével, az érdekeltek meghallgatása alapján jelöljék ki minden plébánia számára a parochus viciniort. Az így összeállított jegyzék az egyházmegyei törvénykönyvbe iktattatik. A m. kir. belügyminiszter úr folyó évi február hó 11-én 151.000/1927. B. M. sz. alatt rendeletet bocsátott ki a közerkölcsiség * védelmére. Nemzetünk történelmében páratlanul álló és nemzeti, társadalmi, valláserkölcsi szempontból pedig nagyon fontos rendeletet adott ki a belügyminiszter úr Önagyméltósága a közerkölcsiség védelmére. Főpásztor.i örömmel üdvözlöm és valláserkölcsi hitéletünk fokozására igen fontosnak tartom, hogy a belügyminiszter úr Önagyméltósága ezen rendeletével segítséget nyújt erkölcsi öntudatunk fejlesztésére. Sajnos, hogy az utóbbi években, különösen a háború kitörése óta fokozottabb mértékben nyilvánulnak meg a ruházatban, viselkedésben és a táncban való különböző rendellenességek. A rendelet, mely a napisajtó közléseiből bizonyára ismeretes tisztelendő papjaim előtt, fokozottabb ellenőrzés alá helyezi a nyilvános előadásokat, mulatságokat. Szigorúan tiltja nyilvános helyeken a káromkodást, ocsmány beszédeket és szeméremsértő viselkedést, nemkülönben a szeméremsértő sajtótermékek terjesztését. A belügyminiszter ezen rendelet megalkotásával megtette kötelességét a szerencsétlen csonka haza iránt. Elsőrendű kötelességünk nekünk is ezen rendelet hatását elevenebbé, mélyrehatóbbá tenni. Magasztos tüntetés ezen rendelet valláserkölcsösségünk mellett; legyünk tehát tekintélyünkkel és hathatós befolyásunkkal a belügyminiszter úr segítségére. Kérem tisztelendő papjaimat, hogy ezen rendeletet megfelelő formában a templomban hozzák híveiknek tudomására. — A közerkölcsiség védelme, vagyis annak biztosítása, hogy a társadalmi élet külső megnyilvánulásaiban az egyesek magatartása mindenkor megfeleljen a jó erkölcs és a jó ízlés követelményeinek, a hatóságoknak, kiváltképen pedig a rendőrhatóságoknak és közbiztonsági szerveknek egyik legfontosabb feladata. E feladat keretében is kiemelkedik jelentősége miatt a fogékonyabb természetű ifjúság lelki és erkölcsi épségének megóvása az erkölcsi szempontból káros külső behatásoktól, mert ez a feladat már egyszersmind fokozott mérvben nemzetvédelmi hivatás is. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az utolsó évtized zivatarai és főként a külföldről beszüremkedő káros befolyások közerkölcslségünket is megtámadták és annak színvonalát lesülyesztették, a hatóságok pedig — részben a fennálló rendelkezések hiányossága miatt is — e veszéllyel szemben — kevés kivételtől eltekintve — kellő eréllyel nem védekeznek. E káros folyamat erkölcsromboló hatásának megakadályozása és a magyar társadalom erkölcsi színvonalának megvédése érdekében — az eddigi rendelkezések kiegészítéséül — a következőket rendelem: 1. §. A rendőrhatóságok kötelesek mindennemű nyilvános színi vagy egyéb előadást, mutatványt és mulatságot erkölcsrendészeti szempotból az eddiginél fokozottabb mértékben ellenőrizni. Az 1881: XXI. t.-c. 7. §-ának d) pontjában, valamint a 90.089/1919. B. M. a 64.573/1901. B. M. és a 229.230/1925. B. M. számú rendeletben és egyéb jogszabályokban biztosított törvényes intézkedésekkel kötelesek továbbá megakadályozni azt, hogy oly darabot, egyes számot vagy mutatványt előadjanak, amely akár a tárgyánál fogva, akár a szereplők magatartása miatt nyilvánvalóan a jó erkölcsökbe ütközik, nemkülönben azt is, hogy a jóízlésbe ütköző táncokat, avagy egyéb táncokat a közerkölcsiséget vagy a jóízlést sértő módon nyilvánosan táncoljanak. Az engedélyes vállalatok, továbbá az egyes mulatságok rendezői kötelesek módot nyújtani arra, hogy az illetékes elsőfokú rendőrhatóság kiküldöttjei az előadások stb. ellenőrzését minden akadály nélkül gyakorolhassák. A belügyminiszter, mint legfőbb erkölcsrendészeti hatóság, ezt az ellenőrzést az elsőfokú rendőrhatóság helyett kiküldöttjei útján bármikor közvetlenül is gyakorolhatja. 2. §. A rendőrhatóságok kötelesek rendszeres és hatékony ellenőrzéssel arról is gondoskodni, hogy a közerkölcsiség az érvényben levő, valamint az alábbi rendőri rende’kezések pontos végrehajtásával az utcákon és egyéb nyilvános helyeken is biztosíttassék. 3. §. Az utca és általában a nyilvános helyek erkölcsi színvonalának emelése végett tilos:
