Püspöki körlevelek 1926 (Szombathely, 1927)

— 23 — 6. Sok helyen a tanító a tanteremben vaj­mi kevés gondot fordít a tisztaságra, a rendre. A tanító asztala és szekrénye tele van min­denféle lim-lommal, piszokkal. A naplók, könyvek szerte-széjjel hevernek. A szekré­nyek rendezetlenek s oly porosak, hogy az egyes tárgyakhoz hozzá sem lehet nvulni. A felszerelés, különösen pedig a csekélv szám­ban levő fizikai eszközök sok helyen nem a használattól, hanem a rendetlenségtől, a por­tól mennek tönkre. Az iskolának járó tanügyi folyóiratokat egyesek nem tartják rendben, nem köttetik be, sőt egyesek lelkiismeretlenül egyéb célok­ra is felhasználják. Ha az ilyen iskolához egy fiatal s törekvő tanerő jut, a legjobb akarata mellett sem képezheti magát tovább, mert az ehhez szükséges eszközök nem állnak rendel­kezésére. Az ilyen iskolákban a most olyannyira hangoztatott nevelési eljárás természetesen a legcsekélyebb mértékben sem vihető keresz­tül. Ahol a tanító környezetében piszok és rendetlenség van, ott hiába igyekszik az illető a gyermekeket rendre és tisztaságra nevelni, szoktatni. Az élő példa mindent leront. Mi­vel a mai nehéz időkben pedig különösen arra kell törekednünk, hogy a gvermek lelkét és szívét minél nemesebbre neveljük, a taní­tásnál nap-nap mellett nagy gondot kell for­dítanunk az eddig annyira elhanyagolt neve­lésre. Ezzel kapcsolatban figyelmeztetem a taní­tókat, hogy a vallás-erkölcsös nevelésre a múlthoz képest több gondot fordítsanak. Egyes tanerők elegendőnek tartják csak azt, hogy száraz, gyorsan feledésbe menő ismere­teket közölnek a tanítványaikkal, azokat gé­piesen begyakoroltatják s szajkó módon elre­­citáltatják. A tanítás közben előforduló s a vallás-erkölcsi nevelést szolgáló sok momen­tumot azonban teljesen figyelmen kívül hagy­ják. Az olvasmány tárgyalásánál pl. sokan csakis a technikai olvasásra, grammatizálásra szorítkoznak, az erkölcsi momentumokra azonban nem utalnak, önként értetődik, hogy az ilyen tanítás révén nem nevelhetünk oly generációt, amilyenre e csonka országnak a jövőben szüksége lesz. 7. Sok iskolában még most is tapasztal­ható az a régi ósdi rendszer, hogy a gyerme­kek hosszannyújtó, természetellenes hangon elmondott köszöntéssel fogadják az iskolába lépő vendéget. Több iskolában sikerült már a j gyermekeket arra szoktatni, hogy a „Dicsér­tessék a Jézus Krisztus“ köszöntést szépen, természetes hangon mondják. Úgyszintén sok tanító, sőt fiatalabb tanító is, még mindig megtűri azt a régi rossz szo­kást s a pedagógia legelemibb szabályaival el­lenkező eljárást, hogy az összes gyermekek éneklő hangon, vagy hangsúly nélkül, avagy különös akcentussal darálják le a feleleteket. Az iskola ezzel nem az életnek neveli, képzi a gyermekeket, hanem megfosztja őt a termé­szetességtől. Az ily elemi hibáknak minél ha­marább való kiküszöbölése nagyon is szüksé­ges és kívánatos lenne. 8. Vannak iskolák, amelyek kevés szám­ban vagy egyáltalán nem tanítják az újabb hazafias dalokat, kevés mértékben ápolják az irredentizmust, az ország mai súlyos helyze­téről, a világháborúról, a trianoni szerződés­ről s annak következményeiről keveset, avagy semmit sem tudnak. Pedig a hazafias nevelést előmozdító eme fontos tényeket rendszere­sen, nem ötletszerűen kellene tanítani és ne­velési-tanítási eljárásunkban csaknem napon­kint kellene azokra hivatkozni. 9. Végül akárhány iskolában a padok ocs­­mány, erkölcstelen rajzokkal vannak telefir­kálva, kifaragva, stb. A legerélyesebben uta­sítom az összes iskolaszékeket, azok elnökeit s főleg a tanítókat, hogy a befirkált és fara­gásokkal ellátott padokat mielőbb gyaluitas­sák le és egyben úgy az elemi, valamint az is­­métlőiskolai tanulókat szigorúan figyelmeztes­sék, hogy a padokat tisztán tartsák. Ha az ösz­­szes padokat legyalulják, a tanítók könnyeb­ben ellenőrizhetik, hogy a tanulók tisztán tart­ják-e a padokat vagy sem. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisz­ter úr 17.993—926.—VI. számú átirata értel­mében felhívom a főhatóságomhoz tartozó rk. iskolaszékeket, hogy mivel a vkminiszter úr nem rendelkezik kellő fedezettel, az állami és vármegyei tisztviselők részére rendszere­sített hadipótlékot a nem állami tanszemély­­zetre is kiterjessze; a tanítóikat megillető hadipótlékot, amennyiben azt eddig ki nem szolgáltatták, saját költségvetésük keretében biztosítsák. • 1 f i 2193. sz. Tanítók hadi pótléka. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisz­ter úrnak 1926. évi 25.000. sz. rendelete alap­ján felhívom a főhatóságomhoz tartozó elemi iskolák vezetőit, hogy a százalékos készpénz helyi javadalmak felemeléséből előállót több­letet minden tényleges szolgálatban levő, va-2194. sz. Tanítók helyi illetményei­nek rende­zése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom