Püspöki körlevelek 1926 (Szombathely, 1927)
— 23 — 6. Sok helyen a tanító a tanteremben vajmi kevés gondot fordít a tisztaságra, a rendre. A tanító asztala és szekrénye tele van mindenféle lim-lommal, piszokkal. A naplók, könyvek szerte-széjjel hevernek. A szekrények rendezetlenek s oly porosak, hogy az egyes tárgyakhoz hozzá sem lehet nvulni. A felszerelés, különösen pedig a csekélv számban levő fizikai eszközök sok helyen nem a használattól, hanem a rendetlenségtől, a portól mennek tönkre. Az iskolának járó tanügyi folyóiratokat egyesek nem tartják rendben, nem köttetik be, sőt egyesek lelkiismeretlenül egyéb célokra is felhasználják. Ha az ilyen iskolához egy fiatal s törekvő tanerő jut, a legjobb akarata mellett sem képezheti magát tovább, mert az ehhez szükséges eszközök nem állnak rendelkezésére. Az ilyen iskolákban a most olyannyira hangoztatott nevelési eljárás természetesen a legcsekélyebb mértékben sem vihető keresztül. Ahol a tanító környezetében piszok és rendetlenség van, ott hiába igyekszik az illető a gyermekeket rendre és tisztaságra nevelni, szoktatni. Az élő példa mindent leront. Mivel a mai nehéz időkben pedig különösen arra kell törekednünk, hogy a gvermek lelkét és szívét minél nemesebbre neveljük, a tanításnál nap-nap mellett nagy gondot kell fordítanunk az eddig annyira elhanyagolt nevelésre. Ezzel kapcsolatban figyelmeztetem a tanítókat, hogy a vallás-erkölcsös nevelésre a múlthoz képest több gondot fordítsanak. Egyes tanerők elegendőnek tartják csak azt, hogy száraz, gyorsan feledésbe menő ismereteket közölnek a tanítványaikkal, azokat gépiesen begyakoroltatják s szajkó módon elrecitáltatják. A tanítás közben előforduló s a vallás-erkölcsi nevelést szolgáló sok momentumot azonban teljesen figyelmen kívül hagyják. Az olvasmány tárgyalásánál pl. sokan csakis a technikai olvasásra, grammatizálásra szorítkoznak, az erkölcsi momentumokra azonban nem utalnak, önként értetődik, hogy az ilyen tanítás révén nem nevelhetünk oly generációt, amilyenre e csonka országnak a jövőben szüksége lesz. 7. Sok iskolában még most is tapasztalható az a régi ósdi rendszer, hogy a gyermekek hosszannyújtó, természetellenes hangon elmondott köszöntéssel fogadják az iskolába lépő vendéget. Több iskolában sikerült már a j gyermekeket arra szoktatni, hogy a „Dicsértessék a Jézus Krisztus“ köszöntést szépen, természetes hangon mondják. Úgyszintén sok tanító, sőt fiatalabb tanító is, még mindig megtűri azt a régi rossz szokást s a pedagógia legelemibb szabályaival ellenkező eljárást, hogy az összes gyermekek éneklő hangon, vagy hangsúly nélkül, avagy különös akcentussal darálják le a feleleteket. Az iskola ezzel nem az életnek neveli, képzi a gyermekeket, hanem megfosztja őt a természetességtől. Az ily elemi hibáknak minél hamarább való kiküszöbölése nagyon is szükséges és kívánatos lenne. 8. Vannak iskolák, amelyek kevés számban vagy egyáltalán nem tanítják az újabb hazafias dalokat, kevés mértékben ápolják az irredentizmust, az ország mai súlyos helyzetéről, a világháborúról, a trianoni szerződésről s annak következményeiről keveset, avagy semmit sem tudnak. Pedig a hazafias nevelést előmozdító eme fontos tényeket rendszeresen, nem ötletszerűen kellene tanítani és nevelési-tanítási eljárásunkban csaknem naponkint kellene azokra hivatkozni. 9. Végül akárhány iskolában a padok ocsmány, erkölcstelen rajzokkal vannak telefirkálva, kifaragva, stb. A legerélyesebben utasítom az összes iskolaszékeket, azok elnökeit s főleg a tanítókat, hogy a befirkált és faragásokkal ellátott padokat mielőbb gyaluitassák le és egyben úgy az elemi, valamint az ismétlőiskolai tanulókat szigorúan figyelmeztessék, hogy a padokat tisztán tartsák. Ha az öszszes padokat legyalulják, a tanítók könnyebben ellenőrizhetik, hogy a tanulók tisztán tartják-e a padokat vagy sem. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr 17.993—926.—VI. számú átirata értelmében felhívom a főhatóságomhoz tartozó rk. iskolaszékeket, hogy mivel a vkminiszter úr nem rendelkezik kellő fedezettel, az állami és vármegyei tisztviselők részére rendszeresített hadipótlékot a nem állami tanszemélyzetre is kiterjessze; a tanítóikat megillető hadipótlékot, amennyiben azt eddig ki nem szolgáltatták, saját költségvetésük keretében biztosítsák. • 1 f i 2193. sz. Tanítók hadi pótléka. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrnak 1926. évi 25.000. sz. rendelete alapján felhívom a főhatóságomhoz tartozó elemi iskolák vezetőit, hogy a százalékos készpénz helyi javadalmak felemeléséből előállót többletet minden tényleges szolgálatban levő, va-2194. sz. Tanítók helyi illetményeinek rendezése.
