Püspöki körlevelek 1926 (Szombathely, 1927)
1917. sz. Missziók ügye. 10 -gük kitaszított a társadalomból. De még jobban szerette Urát-Istenét. A természet minden alkotásában Isten jóságát látta, azért tudott oly költői módon dalolni róla, azért nevezte még a farkast is testvérének. Ez a szeretet volt erényeinek kohója s oly tűzzél égett benne, hogy szinte felemésztette őt. Erényei jutalmául kapta meg Krisztus szent sebhelyeit. Ezen erények láttára változott meg a társadalom képe. Rengeteg ember szívében gyűlt fel a tökéletesség szeretete, a földre vetett szemek az égre szegződtek, a társadalomban és szívekben helyreállött a béke. Szent Ferenc a harmadik rend alapításával megmutatta az útját-módját annak, hogy a világban is lehet az evangélium szerint élni. Ennek eszközei: ragaszkodás mindhalálig a katholikus hithez és az Egyházhoz; bőséges kegyelmi élet; szerény ruházkodás; a béke szeretete és előmozdítása; a földi javak okos és mérsékelt használata, alamizsnálkodás, beteggondozás. A harmadrendek sok jót termettek századok óta. Ezek az erények gyúljanak fel az Asszisziba zarándoklók lelkében, akkor Krisztusnak sok katonája lesz. A papok oktassák ki a híveket a harmandrend szellemére, buzdítsák őket belépésre és apostolkodásra. Szent Ferenc hétszázados jubileuma így j lesz kegyelemszerű esztendő, így visz minket I közelebb Krisztushoz s az ő evangéliumát közelebb hozza életünkhöz. ii Az Egyház soha nem feledkezett meg azon hivatásáról, hogy szent kötelessége a krisztusi evangélium fényét az egész világon elterjeszteni. XVI. Gergely pápa ideje óta pedig különösen fellendült az egyház missziós tevékenysége. Jelenlegi Szentséges Atyánk „Rerum Ecclesiae gestarum“ kezdettel f. évi február 18-án encyklikát intézett a világ őszszes kath. püspökeihez és általuk a kath. papokhoz, melynek gondolatait kötelességünk mindnyájunknak megszívlelni s tőlünk telhetőleg valóra váltanunk s azért a következőkben közlöm azokat. Az isteni Üdvözítő azért alapította az ő Egyházát, hogy az üdvösségnek minden ember részese lehessen. A római pápa is vétkeznék hivatása ellen, ha megelégednék avval a nyájjal, mellyel ma rendelkezik s nem kívánna minél több embert megnyerni Krisztusnak. Kettős a kötelesség e tekintetben: a hithirdetők számát a nagy szükséghez mérten meg kell növelni s a hívek lelkiismeretébe bele kell vinni azt, hogy nekik a hitterjesztésben szintén nagy feladataik és kötelességeik vannak. A Szentatya e kettős célból rendeztette az elmúlt évben a missziós világkiállítást s ezen célból állandósította a missziós múzeumot. Most pedig úgy érzi, hogy nincsen nyugalma lelkének, akárcsak Pál apostolénak s reá is vonatkozik Izaiás próféta küldetése: „Kiálts, meg ne szűnj, mint a harsona emeld fel szavadat!“ (íz. 58, 1.) A hitterjesztési buzgalmat kívánja a szeretet Isten iránt. Krisztus azt hagyta egyházának ismerető jegyéül, hogy tagjai'köcsönösen szeressék egymást. Van-e nagyobb szeretet annál, mely a pogány babona sötétjéből a hit fényébe vezeti a jóakaratú lelkeket? A szeretet e kötelessége minden hívőt terhel, hát akkor a püspökök és papok, kik Krisztus apostolságában és papságában részesek, mentek lehetnek-e ezen szent tehertől? Az első kötelesség imádkozni, hogy az Ür küldjön munkásokat az ő aratásába. Kegyelem nélkül nem tehetünk semmit, a kegyelemnek meg kell érintenie a pogányok szívét, hogy alkalmas talaj legyen Isten igéje számára. Felszólítja tehát a Szentatya a püspököket, hogy a nyilvános istentisztelet alkalmával, az iskolákban, intézetekben naponta imádkoztassanak a szent missziókért. Az ártatlan gyermekek imáját meghallgatja Isten s tán ez úton szűrődik szívükbe az érdeklődés és hivatás kegyelme. A világháború sok kárt okozott a miszsziókban. Sok hithírdetőnek politikai okokból el kellett hagynia helyét., A megszántott, de kényszerből otthagyott föld új munkásokra vár. A hithírdetők számának szaporodnia kell. Akiben hithírdetői hivatás van, engedje el a püspök, bármily nagy volna megyéjében a paphiány, összehasonlíthatatlanul nagyobb a hiány a missziókban! A püspökök tegyenek meg mindent, hogy a Papok Missziós Egyesülete nemcsak megszerveztessék, hanem éljen, virágozzon. Csak e papoktól lehet várni, hogy imáikban, beszédeikben, tetteikben előmozdítják ezt a szent ügyet. A Szentatya ismét a püspökök figyelmébe ajánlja azt a két missziós-egyesületet, melyet legfontosabbnak tart: a Hitterjesztés egyesületét a felnőttek közt, Jézus Szent Gyermeksége művét a gyermekek közt kell terjeszteni! A Szentatya jól tudja, hogy másutt is sok a baj, a nyomor, a szükség. Mégse restelljenek a püspökök Krisztusnak s a hívek üdvének mintegy koldulói lenni. Mert nincsen nagyobb nyomorban senki annál, aki nem ismeri Istent. Ezekhez járul a harmadiknak, az „Opus
