Püspöki körlevelek 1925 (Szombathely, 1926)
2 — Istennek kedves és bőtermésü esztendőnek.“ Az 1775-ik évi búcsúra az atheista D‘Allembert panaszkodik, hogy a forradalmat 20 évvel elodázta, Voltaire pedig úgy nyilatkozott, hogy még egy ilyen jubileum és vége a filozófiának, t. i. az istentagadásnak. Az 1800-ik év beköszöntött anélkül, hogy a pápai szék be lett volna töltve, az 1850 és 1875-ik években a pápaság nyomasztó helyzete tette lehetetlenné a jubileum megtartását. Az 1825-ik évi jubileumban mint 15 éves ifjú részt vett XIII. Leo pápa és akkor szerzett tapasztalatainak visszhangjaként írja az 1900 évi jubileumot kihirdető bullájában, hogy az erkölcsök megjavítására a jámborság fellendítésére nincs hathatósabb eszköz, mint a jubileum. Erről írja a tudós Wisemann bíboros, aki akkortájt Rómában élt: „Szerettem volna, ha láttátok volna, hogyan özönlötte körül az a nagy népáradat a gyóntatószékeket és oltárokat, szerettem volna, ha tanúi lettetek volna, hogyan adták vissza az idegen jószágot, hogyan tértek meg keményszívű bűnösök, akkor értenétek, miért vállalkoztak a fáradságos búcsújárásra.“ A Szentatya a jubileummal kapcsolatban Rómában, mert a búcsú ez évben csak ott nyerhető, a gyóntatóknak rendkívüli felhatalmazásokat adott, Rómán kívül ellenben az összes felhatalmazásokat megszorította. így a Szentatya Ex quo primum kezdetű konstituciójával a jubileumi búcsún kívül a jubileumi év tartamára, az alábbiak kivételével az összes búcsúkat felfüggeszti mégis úgy, hogy ezeket azért a meghalt hívekre most is lehet alkalmazni. A szent év alatt is érvényben maradnak: 1. a halál órájában nyerhető, 2. az Angelus Dni és a Regina Coeli imádkozásához, 5. a ne.gyvenórai szentségimádáshoz fűzött, 4. az Oltáriszentséget a betegekhez kísérők, 5. az assisi Portiuncula templomot látogatók számára engedélyezett, 6. a bíborosok, nunciusok és püspökök által osztott búcsúk. Si unquam alias kezdetű konstituciójával a Szentatya a római poenitentiariusoknak és más kijelölt gyóntatóknak a legmesszebbmenő meghatalmazásokat adja a zarándokok gyóntatására. A meghatalmazott gyóntatok gyóntatószékei felírással látandók el: Poenitentiarius Sancti Jubilaei. E jubileumi gyóntatok felhatalmazásai a következők: I. Feloldozást adhatnak a belső fórum számára a gyóntatás alkalmával a római pápának vagy a püspököknek a jog által fentartott minden cenzúra és bűn alól, sőt bíróilag kimondott cenzúra alól is, de ez a feloldozás a külső fórumban nem használ. E rendkívül nagy terjedelmű felhatalmazás mindamellett némi megszorításokat szenved. Tárgyi tekintetben: a pápának legkülönösebben fenntartott cenzúrák alól csak sürgős esetben és cum onere recursus oldozhatnak fel. (Csak a complicitásra nézve van nagyobb könnyítés). Személyi tekintetben a korlátozások azokra vonatkoznak, akik az eretnekség és szakadárság, a tiltott társulatokba lépés, egyházi javak és jogok eltulajdonításának bűnét követték el és abban állnak, hogy csak bizonyos feltételek betartása mellett adható meg a feloldozás. A nyilvános cenzúra alól való feloldozásra egészen különös szabályok állnak. II. Hatalmuk van a római gyóntatóknak a magánfogadalmakat, a Szentszéknek fentartottakat (pl. örök tisztasági fogadalom) és esküvel erösítetteket is, kisebb jóra is felcserélni megfelelő okból. De nem terjed ki ez a hatalom a nagyobb renddel járó celibátuskötelezettség felcserélésére. III. Hatalmuk van felmentést adni, ugyancsak a belső fórum számára és gyóntatás alkalmával minden teljesen titkos bűncselekményből származó irregularitás alól némi korlátozással a gyilkosságból származó irregularitást illetőleg. IV. Fölmentést adhatnak (a belső fórum számára s a gyóntatás alkalmával) a másod! és harmadfokú oldalági vérrokonság akadálya alól, ha mindjárt elsőfokot érintő is, de csak ha teljesen titkos az akadály, továbbá törvénytelen a vérrokonság és már megkötött házasság érvényesítéséről van szó. V. Mind megkötött, mind megkötendő házassághoz felmentést adhatnak a bűntett titkos akadálya alól, kivéve a hitvesgyilkosságból származó bűntett akadályát. VI. Az előírt temlomlátogatásokra vonatkozólag azokat az idegeneket, akik sze-I génység vagy más ok miatt nem maradhatnak tíz napig a városban, felmenthetik az előírt látogatások tíz külön napon való végzése alól és megengedhetik, hogy kevesebb, legalább három napon végezzék a tíz látogatást vagy más jócselekedettel cserélhetik fel a látogatásokat. Az előírt gyónás alól azonban nem adhatnak felmentést, valamint a szentáldozás alól sem, kivéve azon betegeket, kik teljes? séggel képtelenek az áldozásra.
