Püspöki körlevelek 1924 (Szombathely, 1925)
II. Nr. 1551 De vexillis in eccl. ad millendis ve benedicendis. Postulantibus nonnullis locorum Rmis Ordinariis a Sacra Rituum Congregatione aliiquam normam seu Instructionem circa vexilla in ecclesiis admittenda vel benedicenda, Sacra Rituum Congregatio, audito etiam specialis Commissionis suffragio, rescribendum censuit: „Ad mentem.“ Mens est: „Quando insignia seu vexilla non pertineant ad Societates religioni catholicae manifeste contrarias, nec reprobata sint harum statuta, neque ipsa insignia seu vexilla aliquod emblema de se vetitum ac reprobatum praeseferant, in ecclesiis admitti possunt. Quum vero in favorem et obsequium eiusdem religionis catholicae pacifice postuletur supradictorum insignium seu vexillorum benedictio, haec concedi potest, adhibita formula Ritualis Romani.“ Atque ita rescripsit. Die 15. decembris 1922. Hanc peculiarem Instructionem, ut ipsa cunctis locorum Ordinariis innotescat, Sacra eadem Congregatio evulgandam duxit, die 26. martii 1924. A. Card. Vico. Ep. Portuen. et S. Rufinae, S. R. C. Praefectus. L. t S. Alexander Verde, Secretarius. 1552. sz. Deficientia épület kibővítése. Régi óhaja volt papjaimnak, főleg a há. borúban megváltozott gazdasági viszonyok következtében, hogy akik nyugalomba vonulnak és székvárosomban az aggpapok házában akarják pihenő éveiket tölteni, ott lakást és öreg napjaikra gondozást találjanak. Székvárosomban azonkívül állandóan növekszik a hitoktatók száma, akiknek biztos otthont nyújtani és megfelelő környezetben papi lelkületűket megőrizni főpásztori aggódó gondoskodásom tárgyát képezte. Az évek óta fennálló lakásrendelet és a bizonytalan gazdasági helyzet eddigelé meggátolt abban, hogy ezt a kettős célt kielégítő módon megvalósíthassam. Mivel mindakét érdek fontos és további halasztást nem tűr, Isten segítségével elhatároztam annak azonnali megoldását. A deficientia-épületet egy emelettel kibővíttetem, hogy ekként kellő számú lakás álljon rendelkezésre. Az építkezés már folyamatban van és a nyár vége felé befejezést is nyer. Ez a kibővítés a tervezett megoldásnak első része. Mihelyt a viszonyok megengedik, az így kibővített házat még egy szárnyépülettel akarom kiegészíteni, ahol szerzetesnők nyernek elhelyezést, akik a háztartást vezetik és a betegápolást teljesítik. A mostani építkezés 420 millió K költséget emészt fel. Ennek a szükségletnek leg nagyobb része már fedezetet nyert. A Szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztár, mely alakulásától fogva egyik fontos feladatának ismerte a nyugalmazott egyházmegyei papság anyagi helyzetét biztosítani, 200 millió K-t adott erre a célra. Magam 100 millió K-val járultam hozzá az építés költségeihez, jóllehet székesegyházam folyamatban levő restaurálása oly nagy költségbe kerül, hogy még éveken át minden nélkülözhető jövedelmemet igépybe veszi. Székeskáptalanom ,25 paillió K-t, papnevelő-intézetem szintén 25 millió K-t áldozott erre a nemes célra. A még hiányzó 70 miliő K fedezetére papságom áldozatkészségét óhajtanám igénybe venni. A koronagyűléseken ismételten hangzott fel papjaim kérelme, hogy elaggott testvéreiknek ilyetén elhelyezéséről gondoskodjam és a kérelmezők mindannyiszor biztosítottak, hogy ennek a célnak lehe tővé tételére semmi áldozattól nem riadnak vissza. Most, hogy az óhaj testet öltött, erre az egyetemesen megnyilvánult kérelemre és ígéretre emlékeztetem papjaimat. Hogy a papságra váró fenti összeg előteremthető legyen, arra kérem egyházmegyém papjait, hogy a július hónapban kivetendő félévi nyugdíjjárulékuknak háromszoros összegét fizessék be a Szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztárba és pedig legkésőbb f. évi okt. hó 1-ig, mely időre a takarékpénztár ezt a még fedezetlen összeget az építési vállalkozónak előlegezi. Ügy gondoltam, ez a legméltányosabb elosztás s az így arányosított és az őszi időre halasztott befizetési összeg papságomnak aránylag csekély megterhelését jelenti, amelyet úgy munkában el-
