Püspöki körlevelek 1924 (Szombathely, 1925)
- 30 — egyház egyetemességének és egységének titka rejlik. Ez az apostoli élet sohasem szünetel. Élteti és fenntartja azt a Szentléleknek folyton áradozó kegyelme, mely a pápa mellett a püspököket, a püspökök mellett papokat ad az Egyháznak; ad apostolokat és vértanúkat és hitvallókat, kiknek lelkét egy nagy, krisztusi gondolat tüzeli: Tanítsatok minden nemzeteket! ' Ez a nagy krisztusi gondolat lelkesíti különösen azokat, kik mint misszionáriusok kimennek az egész világra, hogy elvigyék az evangélium tűzét oda, azokhoz az emberekhez, kik még a sötétségben s a halál árnyékában ülnek; a pogányokhoz, hogy őket is megnyerjék Kriszusnak és a világ világosságához vezessék őket. A pápák, mint mindenkor, úgy különösen a nagy világháború után sok-sok jelét adták annak, hogy mennyire szívükön hordják az igehirdetés krisztusi parancsolatának teljesítését az egész világon. Különösen XV. Benedek pápa látott hozzá apostoli hévvel, hogy a katolikus püspökök és a papság és a hívek buzgóságát a missziókért lángra gyújtsa. XI. Pius pápa pedig ugyanazzal a hévvel folytatja elődje munkáját. Ö 1912. május 3-án kelt apostoli levelében ezt írja: Szándékunk az összes misszióknak segítséget nyújtani a kath. világ adakozásából egyelőre egy megállapított módon és úton, hogy az összes nemzeteknél az egyház minden gyermekétől összeszedett legkisebb adományok is egybegyüjtessenek egy helyre s ezt a pénzösszeget, mely egyedül a mi és a propoganda Kongregáció — vagyis a hitterjesztési bíborosi bizottság rendelkezésére és belátására lesz bízva, az általuk kijelölt férfiak az összes missziók között osszák szét, amily mértékben mindegyik rászorul. (A. S. S. 1922. X. füzet 322. oldal). Ebből a célbői két gondolatot akar a pápa megvalósítani. Az 1922. évi június hó 1—3-án Rómában tartott missziós kongresszuson ennek kifejezést is adott. XI. Pius pápa azt mondotta: Elődünk, XV. Benedek ama óhaját fejezte ki, hogy a papok Missziós-egyesületét (Unio Cleri pro missionibus) minden egyházmegyében meg kell alapítani. Mi pedig még tovább megyünk és azt mondjuk, azt óhajtjuk„ hogy semmiféle egyházmegyének ne legyen egyetlen egy olyan plébániája se, ahol ez az egyesület hiányzik s hogy ne legyen egyetlen egy oly pap se, aki ne foglalna helyet ennek a dicsőséges tábornak soraiban. A pápa tehát két egyesületről beszél. Az egyik a Papi missziós-egyesület a papság, a másik pedig a Hitterjesztés-egyesülete a hívek körében. A papi Missziós-egyesületnek, melynek tagjai közt maga XV. Benedek és XI. Pius és belépett több mint 300 püspök és 70.000- nél több pap tagja van. A Hitterjesztés-egyesületnek pedig tagja lehet minden kath. hívő ‘tizenkétéves kortól kezdve felfelé. Az ezen aluli gyermekek a Jézus szent gyermeksége-egyesület tagjai lehetnek. A tagsági díj eleinte havi húsz fillér volt, de természetesen ez az összeg ma pénzünk elértéktelenedése mellett megfelelően felemelendő. Míg pénzünk értéke a mai marad, havi 1000 K lenne fizetendő. A tagsági kötelesség abban áll, hogy a tagok mindennap egy Miatyánkot és Üdvözlégyet elmondjanak ezzel a fohásszal: Xaveri szt. Ferenc könyörögj érettünk! Főpásztori hő óhajtásom az, hogy egyházmegyémben a Papi misszió-egyesület is, meg a Hitterjesztési-egyesület is a hívek körében megalakíttassék a magyar püspöki karnak 1922. okt. 11-én tartott értekezletén hozott határozata értelmében. Meg vagyok győződve, hogy kedves papjaim azzal a buzgósággal, melynek minden egyházias szellemű munkában mindenkor élénk tanúbizonyságát nyújtották, ez egyesületeket lelkesen felkarolni fogják s híveiket, kik mindenkor annyi megértést tanúsítottak ily az egyház életére és terjesztésére vonatkozó ügyekben, el nem mulasztják, hogy Ö szentsége, XI. Pius pápa szándéka szerint a hitterjesztés ügyét lehetőségükhöz képest támogassák. Bele kell kapcsolódni ebbe a kiválóan katolikus munkába a magyar katolikus papságnak és híveknek egyaránt, mert így vesz rólunk tudomást a katolikus világ, melynek, habár kisszámú, de mégis egyik legrégibb és leghűségesebb része a katolikus magyarság. így fogjuk meghálálni azt az atyai szeretetet, mellyel különösen XI. Pius pápa Ő Szentsége viseltetik szerencsétlen hazánk iránt, amint azt nem egy ízben megmutatta azokkal a nagylelkű s bőséges ajándékokkal, melyekkel a nyomort enyhíteni, a szerencsétleneket segíteni igyekezett. Habár leszegényedtünk is, azért ne feledjük el, hogy még szegényebbek is vannak, kiken mi is segíthetünk.
