Püspöki körlevelek 1924 (Szombathely, 1925)
— 17 lítja és lecsendesíti. Szándékunk továbbá, hogy akik Rómában laknak vagy ide a jubileum alkalmából zarándokolnak, az Isten irgalmába két dolgot ajánljanak buzgó könyörgéssel, amelyek Minket súlyos gondokkal és aggodalmakkal gyötörnek és a vallásnak kiválóan fontos ügyei: t. i. hogy az összes nemkatolikusok kriszus igaz Egyházába visszatérjenek és Palesztina ügyei végre oly rendezést nyerjenek, amint azt a katolikus egyház szent jogai követelik. Amit fentebb a jubileumi teljes búcsú elnyerésének előfeltételeként elrendeltünk: azt azok számára, akik betegség vagy más fontos ok miatt akár itt Rómában, akár az utazás alatt akadályozva vannak vagy közben meghalnak s az előírt számú templom látogatását vagy be nem végezték vagy meg sem kezdték, úgy mérsékeljük, hogy a szent gyónás és áldozás után a jubileumi búcsúban és bűnbocsánatban úgy részesüljenek, mintha az említett négy templomot tényleg meglátogatták volna. Nincs egyéb hátra, Kedves Fiaim, mint hogy titeket mind szeretettel Rómába hívjunk, hogy az isteni irgalom oly nagy kegyelmeit élvezzétek, amelyeket az Anyaszentegyház kinál. Szégyenletes volna, ha restek vagy közönbösek maradnátok ily felhívással szemben, mikor manapság oly kapzsi vággyal fut mindenki az anyagi javak után még a hitnek és lelkiismeretnek kárával is. Gondoljátok meg, hogy a régi időkben a zarándokok mily nagy sokasága özönlött Róma városába a szent év alatt a társadalom minden osztályából hosszú, fáradságos és veszélyes útakon. Azokat az örök üdvösség keresésétől el nem ijesztette semmiféle szenvedés. S ha nektek vagy az út, vagy az örök városban való tartózkodás valami kellemetlenséget okoz is, ez mint bűnbánó lélekkel vállalt vezeklés nemcsak a bűnbocsánat elnyerését segíti elő, hanem kárpótlást nyer sok és sokféle vigasztalásban. Abba a városba indultok, amelyet az emberiség Megváltója, Jézus Krisztus, Egyházának központjává és födi helytartójának állandó székhelyévé választott, abba a városba, ahonnan felétek a szent tanításnak és az égi kegyelemnek üde Cagiano Oktav s. k. bibornok, a római szentegyház kancellárja. és tiszta forrásai folynak. Itt közös Atyátok, aki szeret titeket s akit viszontszerettek, áldást mond rátok, itt a jámbor kegyelet megtalálja az ősi katakombákat, az apostolfejedelmek sírjait, a dicső mártírok földi maradványait. Itt nyitva állanak a templomok, amelyeket annyi évszázadon át az Isten és dicsőült szentjeinek tiszteletére emeltek oly pazar fönséggel és művészettel, hogy mindenkoron az egész világ bámulatára voltak és lesznek. Ha a kereszténységnek ezen emlékeit, mint iilik, jámborul és imádkozva látogatjátok, hitetekben csodálatosan megerősödve és a jóra hajló akarattal fogtok otthonotokba visszatérni. Rómában nektek nem úgy kell viselkednetek, mint közönséges utazók és vendégek szoktak. Sőt minden világiasságot kerülve az igaz bűnbánat szellemében, amelytől csak a mai idők anyagiassága irtózik, alázatos tartással, komoly viselettel s kiváltképen szerény öltözetben azt az egyet keressétek, hogy lelhetek minél több hasznot merítsen. Nem kételkedünk benne, hogy ebből a célból püspökeitek éber gondja majd támogat a zarándoklásban s vagy maguk vezetik a zarándokcsapatokat, vagy papokat és tisztes világi férfiakat állítanak azok élére, akiknek kalauzolása mellett majd minden a legszebb rendben folyik és vallásos búzgósággal intéztetik. Hogy jelen levelünk könnyebben jusson az összes hívők tudomására, akarjuk, hogy annak nyomtatott példányai is, amelyeket egyik hites jegyző aláírt és valamely egyházi méltóság pecsétjével ellátott, ugyanoly hitelt érdemeljenek, mintha magát az eredetit mutatnák fel. Senki se merje jelen intézkedésünk, hirdetményünk, engedélyezésünk és elhatározásunk okmányát megtámadni, vagy avval vakmerőén ellenkezni. Aki ezt mégis megkísérelni merészelné, tudja meg, hogy a mindenható Isten, Szent Péter és Pál apostolok haragját vonja magára. Kelt Rómában, Szent Péternél, május hó 29-én, Urunk megtestesülésének 1924., pápaságunknak harmadik évében. Gasparri Péter s. k. államtitkár. Canpori Gyula s. k. apostoli főjegyző. Virili Rafael s. k. apostoli főjegyző. Riggi Márius s. k. az apostoli kancellária jegyzője. P. H. Látta:
