Püspöki körlevelek 1922 (Szombathely, 1923)
VIII. 3814. sz. Pápai nuncius látogatása Mgr. Schioppa Lőrinc, justinianopolisi érsek, budapesti apostoli nuncius folyó évi október hó 14-én hivatalos látogatás céljából egyházmegyém székhelyére érkezik, ahol másnap ünnepélyes szentmisét pontifikái és pápai áldást ad az egyházmegye híveire. Minthogy az apostoli Szentszék követének látogatása voltaképen az egész egyházmegyének szól, lélekben az egész papság és az öszszes hívek egyesülnek magas vendégünk fogadásán s hódoló tisztelettel, igaz örömmel köszöntik Őszentsége diplomáciai képviselőjét. Hogy ennek a hódolatnak külsőleg is jelképes kifejezést adjunk, gondoskodtam arról, hogy egyházmegyém híveinek képviselete testületileg tiszteleghessen az apostoli nuncius előtt s a kiküldött képviselők visszatérvén az egyes plébániák híveivel közöljék az apostoli követ üzenetét. Minden plébániának joga van két meghatalmazott képviselőt küldeni Szombathelyre, akik a székesegyházban a vasárnapi ünnepélyes szentmisén külön helyet kapnak és délben az apostoli nuncius előtt testületileg tisztelegvén, ennek áldását veszik. A meghatalmazott képviselők a plébános által kiállított hivatalos igazolvánnyal vasárnap reggel 9 óra körül igazolványuk felmutatásával a püspökvárnál jelentkeznek további utasítások vétele végett. Szolgáljon az apostoli nuncius látogatása kedves alkalmul arra, hogy híveimnek Krisztus földi helytartójához, az Egyház látható fejéhez való ragaszkodása növekedjék Nr. 3815. Dubia per Pontificiam Commissio nem ad Co dicis canone authentice ir ferpretando: soluta. In plenariis comitiis Pontificiae Commissionis ad Codicis canones authentice inter■ pretandos die 14. mensis Julii a. 1922. habitis, 'sequentia soluta sunt dubia: i- I. De acquisitione domicilii (can. 93). Utsrum uxor, a viro malitiose deserta, possit, ad normam can. 93. §. 2. obtinere proprium ac distinctum domicilium. Resp. Negative, nisi a iudice ecclesiastico obtinuerit separationem perpetuam, aut ad tempus indefinitum. II. De obligationibus clericorum (can. 130, 390). 1. Utrum parochi vel vicarii curati religiosi examen, de quo in can. 130. §. 1. subire teneantur coram Ordinario eiusve delegáló, si coram Superiore religioso eiusve de legatis examen subierint, de quo in can. 590. Et quatenus negatife: 2. Utrum in casu negligentiae Superiorum religiosorum circa examen, de quo in cit. can. 590., Ordinarius loci cogere possit religiosos istos ut examen, ad normam cit. can. 130. §. 1. coram se suisve delegatis subeant. Resp. Ad. 1. Negative. Ad 2. Reccurrendum esse in casu ad S. C. de Religiosis. III. De amissione officiorum ecclesiasticorum (can. 189. 191). 1. Utrum, ad normam can. 189. §. 2. Ordinarius renuntiationem valide acceptare possit, elapso iam integro mense a renuntiatione facta, quin nova intercesserit resignatio. Resp. Affirmative, nisi resignatarius ante acceptationem renuntiationis, renuntiationem Ordinario exhibitam revocaverit, et revocationem Ordinario significaverit. 2. Utrum, ad normam can. 191. §. 1. resignans renuntiationem revocare valeat ante acceptationem. Resp. Affirmative. IV. De parochis, (can. 460). 1. Utrum can. 460. §. 2. applicetur dumtaxat ad paroecias erigendas post promulgationem Codicis; an etiam ad paroecias iam erectas. Et quatenus negative ad 1-am partem, affirmative ad 2-am. 2. Utrum idem canonis praescriptum applicetur etiam paroeciis, in quibus pluralitas parochorum inducta est non consuetudine aut privilegio, sed legitimo statuto. Et quatenus affirmative. 3. Utrum iura iam quaesita parochis, ut aiunt, proportionariis seu cumulativis, integra maneant tum quoad spiritualia, tum quoad temporalia; an vero revocentur etiam quoad temporalia. Et quatenus negative ad 1-am partem, affirmative ad 2-am. 4. Utrum cura animarum principalis et unica tribuenda sit parocho qui praeeminentiam honoris habeat prae aliis; an vero antiquiori possessione. Resp. Ad 1. Negative ad 1-am partem; affirmative ad 2-am. Ad 2. Affirmative. Ad 3. et 4. Provisum in praecedentibus; pro applicatione vero canonis ad hos casus particulares recurrendum esse ad S. C. Concilii. V. De vicariis substitutis et supplentibus
