Püspöki körlevelek 1922 (Szombathely, 1923)

— 23 —

Jóságát és szeretetét népei azonban nem viszonozták. Nem akarok szemrehányást senkinek sem tenni. A hajón sülyedőknek lélektana az, hogy minden fegyelem felbomlik, és félrelökve mindenkit, kiki magának igyekszik egy mentődeszkát biztosítani. Elsülyedt a hajó. A világtörténelemnek egy nagy hulláma elsodorta a régi Habsburg-birodalmat és a magyar királyok trónját. ítéljen az utókor ezen tragikus nagy időkről, azoknak hőseiről és árulóiról. Én boldogult királyunkban a szent életű embert látom, akinek tiszta képét a rágalmak szennyáradata nem tudta előttetek bemocskolni. Hiszen tudjátok, hogy a józan élet, az ideális hitvesi szeretet és hűség mintaképe volt. Ö tudta, mennyi rágalmat szórtak ellene; Ő tudta, hogy minden szándékát félremagyarázták. Ismerte azokat, akik trónját aláásták és száműzetésbe küldötték Őt. Végtelen fájdalmat érzett népe sorsa felett. Kimondhatlanul szenvedett családjának mostoha sorsa miatt, szívében azonban keserűség vagy harag helyet nem foglalhatott. Az utóbbi években keserű szót szájából nem lehetett hallani és ha előtte azokat vádolták, akik a legnagyobb fájdalmat okozták neki, hallgatott, vagy védelmébe vette őket.

Kérdem tőletek — Kedves Híveim — hol merítette boldogult királyunk ezt a lelki nagyságot, ezt a minden megpróbáltatás felett győzedelmes nagy szeretetet ? Megadom nektek a választ. A funchali püspök néhány héttel királyunk halála előtt azt a kijelentést tette:

rf r/

aki az O gyónását meghallgatja és Öt az áldozáshoz járulni látja, meggyőződik arról, hogy egy szenttel van dolga. Szentség után törekedett boldogult királyunk és mindennap a szentség forrásában, az Oltáriszentségben találta meg azt a teljes egyesülést isteni Mesterünkkel, amely a lélekből kiöli a rosszra való hajlandóságot és ezt a lelket mind hasonlóbbá teszi isteni Teremtőjéhez. Évek óta boldogult királyunk mindennap — hacsak utazások azt lehetetlenné nem tették — a szent áldozáshoz járult és mégsem lett ez mindennapivá és megszokottá, hanem azzal a buzgósággal készült naponta az Úr Jézus szent testének vételére, mint ahogy egy ártatlan gyermek az első szent áldozás napján.