Püspöki körlevelek 1921 (Szombathely, 1922)

20 * keznünk kell t. i. a közhangulatot, a közszellemet megjavítani, fölemelni, mert erre nemzeti életünknek mostani súlyos állapotában sokszorosan szükség van. A felvilágosításnak, a nevelésnek, a jellem­képzésnek segítségével kell kiemelnünk népünket anyagiasságából; a nagyobb és önzetlenebb ál­dozatkészséget a tanítás fegyverével, nehéz hely­zetünk őszinte feltárásával, a múlt hasonló pél­dáira való reámutatással kell a népben újra élővé tennünk. Meg kell világítanunk előtte, hogy az ország sorsa a legszorosabban összefügg az egyes ember anyagi és szellemi jólétével, sorsával s hogy annyi csapás után a nemzet újjáéledése, legszentebb célunknak, a történeti Magyarország­nak feltámasztása az egyes ember benső meg­­javulása s gyökeres átalakulása nélkül nem re­mélhető. Különösen .s elsősorban szükség van erre a felvilágosító munkára a jelenlegi végvidé­keken, mert ezeknek lakossága a megszállt terü­letek szomszédos lakosságával a határzár ellenére is érintkezésben állván, több helyt érezhető be­folyást gyakorol érzésvilágával az elszakított te­rületek magyarságára is. A fent vázolt viszonyok javítására és egyben a lépten nyomon tapasztalható erkölcsi eldurvu­lásnak mely napjainkban már a vallás szent helyeinek meggyalázásában is jelentkezik — gyó­gyítása érdekében mindent el kell követnünk s elsősorban is feí kell használnunk azt a közeli kapcsolatot, amely a növendékek révén a tanárság és tanítóság, valamin! a szülők közötl fennáll, mert az ilyen irányban való közreműködésre hi­vatásánál, helyzeténél fogva az iskolák tanítói és tanári személyzete van hivatva. Ezért az összes iskolák tanítói és tanári testületét ezúttal is felhívom arra, hogy az ifjúság és a lakosság hazafias érzésének ápolását, jelle­mének fejlesztését, erkölcsének javítását legelső kötelességének tartsa. Ha valamikor, most kell a a tanítónak igazán a nép tanítójának, felvilágo­sítójának, példaadójának lennie. Erre pedig számtalan alk lom nyílik az is­kolában és iskolán kívül egyaránt. Szükségtelen mindezt egyenként felsorolnom, a sok közül az iskolai ünnepélyeket említem példának. Hiszem, hogy a tanárság és tanítóság egy ilyen alkalmat sem fog elmulasztani, hogy meg ne kísérelje az ifjúságban s a szülőkben a hazánk jobb jövője iránt táplált hitet fenntartani és erősíteni. Ezenkívül az ifjúsági és iskolai egyletekre (önképzőkörök) is nyomatékosan fel kell hívnom a figyelmet. Ezeknek összejövetelei is kiválóan alkalmasak arra, hogy a hivatását, népnevelői tisztét megbecsülő tanító az ifjúság útján még a szülők leikéhez is hozzáférkőzzék s erre kedvező irányban hatni igyekezzék. Különösen fontos, hogy fentebb hangsúlyozott helyzetüknél fogva első­sorban a végvidékek ifjúsági és iskolai egyesü­leteibe vigyünk be minél pezsgőbb szellemet s minél lüktetőbb eleven mozgalmat. Az ifjúsági egyesületek válogatóit könyvtárá­nak, valamint az esetleg fennálló népkönyvtárak­nak minél szélesebb körben való használatát is tőlünk telhetőén elő kell segítenünk. Hazánk mai súlyos helyzetén csak kitartás, lelkes, odaadó munkával tudunk segíteni Ebből a küzdelemből, bizton hiszem, a tanítóság és a tanárság is kiveszi a maga részét. Budapest, 1921. február hó 18. Foss. Tudomásvétel végett közlöm Vas- és Zala­­vármegye alispánjainak a nyilvános mulatságok engedélyezése ügyében a járási főszolgabírákhoz intézett rendeletéit. Vasvármegye alispánjától 24093/1920. szám. Valamennyi járási főszolgabíró úrnak. Vasvár­megye törvényhatósági bizottsága által folyó évi nov. hó 29-én tartott évnegyedes rendes közgyűlé­sében nyeri utasításához képest felhívom Cím figyelmét az 1901. évi augusztus hó 4-én a hang­versenyek, mutatványok stb. engedélyezése tárgyá­ban kiadott 64573/901. B. M. sz. körrendelet ren­delkezéseire-, valamint a 19858/1906. sz. vármegyei szabályrendelet megfelelő szakaszaira, mert ma, amikor az országházán a félárbocra eresztett zászló hirdeti a magyar nemzetnek a megtépett haza sorsa feletti mélységes gyászát, többszörösen indokolt, hogy a zeneengedélyek kiadása a mini­málisra korlátoztassék, az engedélyek a mulatsá­gok megtartására csak megokolt esetekben kivé­telesen adassanak ki és csak keresztény nemzeti alapon álló erkölcsi testületek által legyenek ren­dezhetők. Magánosok kérelme esetén pedig ügyel­jenek arra, hogy a kérelmező egyének a fenti követelményeknek minden tekintetben megfelel­­nek-e és hogy politikai és erkölcsi tekintetben megbizhatók-e? Általában a mai komoly időkhöz mérten a táncengedélyek kiadását a legszigorúb­ban korlátozza s zárórán túli mulatságokat semmi esetre se engedélyezzen, minthogy ezen eljárás a m. kir. kormánynak 9863/1920. M. E. sz. rende­letébe ütköznék. Hatósága területén elhelyezett csendőrőrsök figyelmét különösen hívja fel említett záróra ren­delet (B. K. 48. szám. 1863. oldal) határozatainak, valamint a 15 éven aluli és életkorra való tekin­tet nélkül, az elemi iskolába járó gyermekeknek a nyilvános mulatóhelyeken való távoltartása tár­gyában hozott szabályrendelet (Szabályrendelet gyűjtemény új kiadás 41. füzet) rendelkezései betartásának legpontosabb ellenőrzésére. Szom­bathely, 1920. dec. 20. Herbst sk. alispán. 1405. sz. Táncvigai­­mak engede lyezésérő! alispán rendeletek

Next

/
Oldalképek
Tartalom