Püspöki körlevelek 1921 (Szombathely, 1922)

13

596. sz. llletékegyenértékről szóló törvény.

tudja leginkább megteremleni. Épen azért a kerületi papság idejekorán terjessze elő a kerületi esperesnek azokat a kérdéseket, amelyeknek megvitatását szükségesnek, vagy hasznosnak tartja. A kerületi esperes aztán kiadja a kérdést valamelyik paptársnak tanulmányozás és előadás végett. Hasonlóképen tesz az általam évenkint kitűzni szokott tétellel.

A koronagyűlés tárgysorozatát, a kér. esperes idejekorán összeállítja és hozzám felterjeszti. Egyúttal bejelenti az illető főesperesnek a koronagyűlés helyét és napját, hogy a terminusra nézve a főesperes esetleges észrevételeit megtehesse. A főesperesek, vagy azok akadályoztatása esetén általam kiküldött megbízottjuk megjelenik a koronagyűlésen és a szükséges útbaigazításokat megadja.

A koronagyűlésen megvitatásra kitűzött tételen kívül lehetőleg minden alkalommal szakszerű rövid magyarázatban tárgyaltatni fogom a Codex Juris Canonici egy-egy gyakorlatibb tételét, hogy így papságomnak módja legyen lassankint a törvénykönyvet alaposan megismerni.

Az 1920: XXXIV. t.-c., mely a vagyonátruházási illetékekről rendelkezik, részben az illetékegyenérték eddigi szabályait (1.1917: XVIII. köri.) is megváltoztatja. (118—134. §§.)

A törvénynek az egyházi vagyont illető főbb rendelkezéseit röviden a következőkben ismertetem:

1. Az egyházi javadalmak az új törvény szerint is illetékegyenértéket tartoznak fizetni, úgy ingó, mint ingatlan vagyonuk után. (118. §.)

2. Illetékegyenérték tejében évenként fizetni kell (120. §.):

a) ingatlanok után az érték 0.5 °/fí-á\,

b) ingóságok után 0.2 %-át.

3. A kiszabás alapjául ingatlanoknál a tízéves kivetési időszak első évét megelőző évben kiszámított érték szolgál.

Az eddigi és e törvény szerint majdan fizetendő összeg között nagy eltérés lesz az érték megállapítása miatt. Az értékeket ugyanis ez a törvény a következő módon határozza meg. Az ingatlanoknál (121. és 27. §.):

a) földadó aló eső ingatlanoknál a kataszteri tiszta jövedelemnek százszoros összege;

b) házbéradó alá eső ingatlanoknál a házbéradó alapjául szolgáló nyers bérjövedelemnek általános házbéradó alá eső helyeken a tizenötszörös1 összege; máshol a tizenkétszeres összege.

c) A házoszfályadó aló eső ingatlanoknál a házosztályadó százszoros összege.

d) A részint földadó, részint házadó alá eső ingatlanoknál az a—c) pontok szerint kiszámítandó értékek együttes összege.

Az ingatlan után járó illetékegyenérték alapjából adósságok és egyéb terhek címén levonásnak helye nincs.

Az ingó nagyon után kiszabandó illetékegyenérték alapja az ingó vagyonnak a kivetési időszakot megelőző év végén mutatkozó állaga, levonva ebből a fizetésre kötelezettet terhelő és hitelt érdemlő módon ugyanebben az időben fenállónak igazolt adósságokat és egyéb terheket. (128. §.)

4. Mentesek az illetékegyenérték alól:

a) azon javadalmak és alapítványok javadalmasai, kiknek összes évi jövedelmük 2400 koronát meg nem halad ;

b) a szentegyházaknak istentiszteletre szánt ingóságai, valamint az ilyen ingóságoknak beszerzésére vagy maguknak a szentegyházaknak építésére szánt alapítványok tőkéi;

c) azon nyugdíjintézetek és nyugdíjalapok ingóságai, melyeknek fenntartásához az állam, törvényhatóság, község, vagy valamely bevett vagy elismert vallásfelekezet hozzájárul; sőt ilyen hozzájárulás nélkül is azok a nyugdíjintézetek, vagy nyugdíjalapok, amelyeket ugyanazon foglalkozású, vagy hivatású egyének az önsegéiyezés elvén, a nyerészkedés kizárásával országosan szerveznek ;

d) az országos tudományos intézetek, köztanintézetek, az oktatási és jótékonysági célokra rendelt alapítványok, az ily célokra alakult intézetek és egyletek, az oktatással és betegápolással foglalkozó szerzetesrendek ingó vagyona. Ezek ingatlanaik után 0'1 % illetékegyenértéket fizetnek. (422. §.)

5. Az illetékegyenérték fizetésére kötelezettek azon ingatlanok után, melyeket 1918. augusztus 1. előtt szereztek ugyan, de amelyekre nézve az illetékegyenértékfizetési kötelezettség a régebbi szabályok szerint még be nem állott, továbbá a megjelölt időpont után szerzett ingatlanaik után illetékegyenértéket csak az ingatlan szerzésétől számított 10 év elteltétől kezdve tartoznak fizetni.

Ha az illetékegyenérték fizetésére kötelezett ingyenes vagyonátruházás útján jut haszonélvezettel terhelt ingatlan birtokába, az illetékegyenértéki fizetési kötelezettség csak a haszonélvezet megszűntétől számított 10 év elteltével kezdődik. (123. §.)

6. Eddig az illetékegyenérték fizetésére kötelezettek ingatlanok eladása, vagy vétele esetében a vagyonátruházási illeték tekintetében kedvezményben részesültek. Ez a kedvezmény megszűnt és ezentúl kivétel nélkül a rendes vagyonátruházási illetéket kell megfizetni (123. §. 7.), ami ingatlan adásvétele után a vételár 5%-a.

7. Az új kivetési időszak 1921. évtől kezdve 10 év lesz. (126. §.)