Püspöki körlevelek 1921 (Szombathely, 1922)
lók rendezőinek és résztvevőinek pedig azt mondom: „Aki az egyházra nem hallgat, legyen neked, mint a pogány és a vámos. (Máté 18, 17.) Keresztény szülők, én bízom abban, hogy ti nem lesztek bűntársai fiaitok és leányaitok romlásának, hanem vigyáztok rájuk, mint a szemetek fényére. Keresztény községi elöljárók, én remélem, hogy ti a tekintély erejével útját álljátok az ifjúság romlásának! Ne higyje senki, hogy én búskomorságot hirdetek. A keresztény lélek mindig az Úrban örvend (Izaiás 61, 10), még tisztességes szórakozásaiban is, de ez már nem öröm, ez nem szórakozás, hanem romlás és kicsapongás. Ahol sokat mulatnak, ott nemcsak a pénz sok, hanem a lélek is üres és irtózik' a kömoiy "munkától. Midőn a zsidók megjöttek a fogságból, kard volt az egyik kezükben, szerszám a másikban ; a karddal védekeztek, a szerszámmal építették templomukat. Ha a mi egész lelkünk csak az étvezeteket hajszolja, ebben a könnyelmű levegőben felnőtt ifjúság sohasem fogja felépíteni a keresztény, magyar jövő templomát. Édes jó Híveim, szálljunk magunkba és tartsunk lelkiismeretvizsgálatot. Ismerjük meg az Isten szándékait velünk. Nem azért sújtott bennünk megpróbáltatásaival, hogy csak büntessen, hanem azért, hogy megjavítson és megmentsen. Voltunk mi már a Kereszt védőbástyája a kelet ellen. A nyugat kereszténységét ismét nagy veszedelem fenyegeti kelel felől: az elfogult, politikai rabláncokba vert, élettelen szakadárság nyújtja ki ellene sötét karjait. Legyünk mi eszköz az Isten kezében: gyújtsuk ki a katholikus hitélet világító fáklyáját Európa közepén! E fáklyja fényénél először saját hibáinkra ismerjünk rá- Édes Híveim! Önismeret nélkül nincsen javulás. Ebben az or-Szombathely, 1921. január hó 28. szágban ma sok minden hangzatos keresztény jelszavak alatt történik. Ez mind nagyon szép, de először azt ismerjük be, hogy a kereszténységünk sokban csak névleges és életünk nagyon távol jár az eszménytől: Krisztustól. Alázzuk meg magunkat, ismerjük meg munkátlanságunkat, önzésünket, felületességünket és érzékiségünket. Jusson eszünkbe a Bölcs szava: „a gonoszt akaró lélekbe a bölcsesség nem megyen be és nem lakik bűnök alá vetett testben “ (Bölcs 1, 4.) A javítás munkáját mindenki önmagán kezdje el. Nagyon sokan vannak ma kritikusok, kik birálgatják a társadalom sok baját, de önmagukba nem néznek, a javulást mindig ie%^í-íftéS6KÍoí várjáÍT^PeÜig a^^y’yé^ seknek kell megjavulni, csak így változhatik meg a család, a társadalom, az állam képe. Ne legyen senki, aki kivonja magát a húsvéti gyónás tisztító fürdője alól. Bölcs eszköz ez, melyet ki kellene találni, ha Krisztus nem rendelte volna, mert önvizsgálatra, bánatra, jószándékra kényszerít. Nincs a világnak az a nevelő eszköze, mely ezt pótolhatná. A jó lelki fürdő után érezni fogod a zsoltáros szavainak igazságát: „Boldogok, kiknek megbocsáttatlak gonoszságaik és kiknek bűneik elfödözteltek.“ (Zsolt. 31,1 ) Úgy érzed, hogy friss vér folyik az ereidben, felújult a lelked és szárnyaid nőttek repülésre egy szebb élet felé, az Isten tervei felé. Érezni fogod, hogy a Megváltó nagyböjti keresztje, mely alatt elsírtad a bűnbánat és javulás könnyeit, valóban királyi zászló, mely feltámadást jelent neked, a te népednek és testvéreidnek! Amen. * Felkérem Nt. Papjaimat, hogy jelen nagybőjti intelmemet nagyböjt első vasárnapján a híveknek olvassák fel. JÁNOS püspök. Martineum nyomda R.-T. Szombathely 1921—4116.
