Püspöki körlevelek 1919 (Szombathely, 1920)
— 22 — vényt látunk tagjainkban, elménkkel ellenkező törvényt; habár az angyali tisztaság magaslatain mindegyikünk mindenkor nem is maradhatott meg : nekem mégis mélységes meggyőződésem, hogy egyházmegyém papságának legnagyobb része azon kötelességeket, melyeket felszentelése órájában önként, érett ésszel és szabad akarattal magára vállalt, hűségesen és becsülettel teljesiti. Azonban a papi kongresszus botrányai figyelmeztessenek minket arra, hogy az állapotbeli becsületünk megőrzésében eléggé szigorúak nem lehetünk és nem elég csupán lelkiismeretünk előtt tisztáknak lenni, hanem a világ előtt a rossznak látszatát is kerülnünk kell! Kérve-kérlek Titeket, Szeretett Fiaim, tartsatok vizsgálatot nemcsak lelketekben, hanem életetek külső körülményei fölött is; és ha betegség tüneteit látjátok, keressetek magatok orvosságot, nehogy esetleg főpásztorotok legyen kénytelen fájdalmas sebet ejteni s eltávolítani az ártalmas kóranyagot. Kérlek Titeket, Kedves Fiaim, tartsátok szem előtt a Szentirásnak a testvéri megintésről szóló szavait: ,Ha vétkezik. . . atyádfia, menj és fedd meg őt egyedül közötted ‘és közötte. Ha hallgat reád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat reád, végy magad mellé még egyet, vagy kettőt, hogy két, vagy három tanú vallomásán álljon az egész dolog. Hogyha pedig nem hallgat rájok, mondd meg az Egyháznak.“ (Máté 18, 15 — 17). Jóbarátaitokat, szomszédaitokat, munkatársaitokat figyelmeztessétek, és ha látnátok, hogy ennek eredménye nincs, tartsátok kötelességteknek az egyházi elöljáróságot figyelmez tetni; mert a testület szellemének, a testület becsületérzésének, a testület büszkeségének tartoztok azzal, hogy más azt a ruhát, amit Ti is viseltek, be ne szennyezze! Sok szó esett utóbbi időben a lelkipásztorkodás bajairól és hibáiról. Igaz, főkép a fővárosi és nagyvárosi lelkipásztcrkodásnak fogyatékosságait hangoztatták és ezen kifogás nem is vonatkoztatható a mi egyházmegyénkre. Mégis mindent meg fogok tenni, hogy egyházmegyém néhány városában a lelkipásztorkodás hiányait megszüntessem; hogy ezen kis városok munkás és iparos lakossága lelki gondozása, — anyagi érdekeik pártolásával kapcsolatban — előmozditassék. Hogy minálunk a falusi lelkipásztorkodas jó kezekben volt, azt bizonyítja a legutóbb lezajlott forradalmi idő; bizonyítja az, hogy híveim az istentelen és esztelen tanok maszlagát be nem vették ; hogy híveim papjaikhoz törhetetlenül ragaszkodtak. Ez az eredmény csak arra ösztönözzön Titeket, hogy ezután még nagyobb odaadással szolgáljátok hiveiteket és legyetek nekik igazi vezéreik és irányitóik! Ha jövőre hasonló katasztrófákat, mint aminő ez a kommunizmus volt, elakarunk kerülni, népünket politikailag is alapossabban kell oktatni és tanítani, nehogy megint az erkölcsökben, világnézetükben, vérében és fajában a nemzettől oly távoleső főváros ragadhassa szerencsétlen és piszkos kezébe ezen ország sorsát. Ezen népnevelő munkának számtalan eszköze van; néhányat felsorolok: Az utóbbi időkben tapasztaltuk, hogy azon községek, melyek a hirlapjáratás dolgában fehérek voltak, az általános felfordulás és fejetlenség idejében is becsületesek voltak és a pusztító árnak ellentálltak; azon községekben pedig, hol a Népszava, Az Est, Friss Újság. Szabad Szó, stb el voltak terjedve, a legsúlyosabb és legnagyobb bajok voltak. Szükséges tehát mindenek fölött hiveitek olvasmányát ismerni és azt irányítani. Ezen népirányitó munkát továbbá egyesületekben végezzétek, ahol hiveitek anyagi érdekeit felkarolva, felvehessétek a versenyt a szociáldemokratákkal, akik párthiveiknek tényleg nemcsak Ígértek, de nyújtottak is anyagi előnyöket. Legyetek ügyesek a szer-
