Püspöki körlevelek 1917 (Szombathely, 1918)

5

zárólag a szolgálati éveket vegyük irányadó szempontnak A munka fogalma nagyon viszonylagos magyarázatokat tűr meg. Lehetnek nyugdíjba kényszerülő fiatal papok, kik 20 év alatt többet dolgoztak, mint más 40 évig. Adjuk meg most mindenkinek a létminimumot s a többi szempontokat kapcsoljuk ki. — Hajszányi Adoli novai plébános óhajtja ugyan a szolgálati évek honorálását, de a jelenlegi viszonyok közt az egyforma nyugdíj mellett foglal állást, mert az öregebbeknek rendszerint van szerzett p gyonuk is,

Ezek alapján a közgyűlés határozatiig kimondja, hogy munkaképtelenség esetén minden papnak egyforma nyugdíj adassák. Ha az egyesület vagyoni helyzete engedi, már most külön segélyben részesüljenek azok, kik különös szükségben vannak ; később pedig személyi pótlék alakjában azok is, kik különös érdemeket szereztek. De utóbbit egyelőre csak elvben mondja ki.

Megyéspüspök ur felvilágositásul megjegyzi, hogy a különös segélyre, gyógykezelésre szorulók támogatására ő eddig is mindig keresett módot, ha nem is a nyugdíjalap, de más rendelkezésre álló forrás felhasználásával.

b) A nyugdíj nagysága a fedezet kérdésével és a hozzájárulás módjával került ezután együttes megvitatás alá. Mi az a legnagyobb összeg, amit megadni képesek vagyunk ?

Megyéspüspök ur a kezelő kanonok által megadott adatokból megállapítja, hogy az egyesület évi jövedelme a kamatokat, adományokat, a papság járulékát, a Szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztár várható hozzájárulását s 8 nyugdíjas részére a régi nyugdíjintézettől járó 252 K.-át beszámítva kb. 45.000 K-ra tehető. Azon esetben, ha a papság járulékát 2%-ról 3%-ra emeljük fel, a bevétel 5000 K-val emelkedik és igy lehetséges volna a nyugdijat 3000 K-ra emelni fel, még azon esetben is, ha a nyugdíjasok száma több lenne.

A közgyűlés erre a papi nyugdijat 1918. január 1-től a következő közgyűlésig minden nyugalmazott részére évi 3000 K- ban állapítja meg és kimondja, hogy a papság a kongrua-összeirásban kimutatott jövö-