Püspöki körlevelek 1917 (Szombathely, 1918)

Mikes püspök tulajdonát ma a következő leltári készletek képezik :

a) Gabonában : Sorokmajorban 720 q ;

Zalaegerszegen 1150 q.

Tehát gabonában a leltári követeléssel szemben 294 q többlettel rendelkecik,

b) Szénában : Sorokmajorban 1326 q ;

Zalaegerszegen 680 q.

Tehát 1200 q többlet.

c) A bor magától érthetőleg nincs meg változatlanul. A 8548 liter természetben átvett bor mai értéke 42.700 K. Ezt az összeget és a készpénzben átvett 10.464 K 80 f.-t a többlettermények mai értékben 78.200 K összeggel egyensúlyozzák.

Nobilior fundusért tehát Mikes püspök nem tartozik a törzsvagyonnak semmiféle összeggel, annál kevésbbé 150.000 K-val.

3. Épüleihelyreállitások.

Épületek helyreállítására Mikes püspök 250.960 K 94 f.-t vett át elődje hagyatékából. A 490/1890. sz. vall. és közokt. miniszteri rendelet értelmében ezen összeg erejéig tartozott az épületeket 3 éven belül helyrehozni. Ezen összegből azóta épületek helyreállítására fordított 180.000 K-t. És pedig karbahelyeztettek : a sorokmajori gadasági épületek ; a répceszentgyörgyi gazdasági épületek egy része ; a répceszentgyörgyi és zalaegerszegi plébániaépületek ; a püspöki palota belseje ; a melléképületek és részben a bérházak. A répceszentgyörgyi gazdasági épületek másik részének helyreállítása szerződésileg a bérlőkre hárittatott át, akiknek vagyona a kötelezettség teljesítésére feltétlen garanciát nyújt. Hogy a helyreállítási kötelezettségnek ez a »tovább adása« — mint Persián ur magát kifejezi Mikes püspökre nem járt »haszonnal,« azt mi tanusitjuk. A bérlőknek ugyanis helyreállítások citnén jóval többet fizetett, mint amennyit ő elődje hagyatékából ezen épületek helyreállítására kapott.

Nincsenek helyreállítva a következő épületek:

a) A székesegyház külseje és a püspökvár külseje. Ezeknek gyökeres restaurálása — többek között Wälder műépítész rá a tanú — állványozás szempontjából az 1915. év elejére teljesen előkészített szeminárium-épitéssel kapcsolatban volt tervezve. Ez az építkezés azonban a közben kiütött háború miatt elodáztatott.

b) A zalaegerszegi belső major a régi tiszti lakással. Minthogy Zalaegerszeg város polgármestere ezt a város közepén levő területet ismételten megvételre kérte és a major kitelepítése gazdasági szempontból is kívánatos volt, azért a vallás- és közokt. miniszter 80057/1915. sz. irata kapcsán 1915. évi julius 10.-én felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint olyan megállapodás történt, hogy ezek az épületek nem tataroztatnak, hanem a telek eladása alkalmával leromboltatnak s azok anyagából illetőleg értékesítéséből fog tataroztatni a Nekeresdi és a külső János-major.

Mint különös érdekességet megemlítjük, hogy Persián ur a múlt héten Zalaegerszeg polgármestere előtt erre az épületre nézve a »Zalamegyei Újság« (9. sz.) szerint igy nyilatkozott: »Még az idén megoldásra kerül a major-kérdés. A városban fekvő püspöki major megszűnik.«

c) A novai plébániai épületek, melyekre a püspök 4500 koronát kapott. Ezek közül csak a plébániai istállóra, melynek helyreállitása már nem tűrt halasztást, a híveket terhelő kézi és igás napszámon felül 2502/1917. sz. iratával 16.000 K összeget utalt ki a püspök, de vállalkozó hiányában az építés nem volt eszközölhető.

d) A zalaegerszegi és felsőszelestei templom, melyekre együttvéve 10.671 korona volt preliminálva. A helyreállítás itt is az állványozás nehézségei miatt szenvedett ha