Püspöki körlevelek 1916 (Szombathely, 1917)
& 3/f'é I. Főtisztelendő Testvérek és krisztusban szeretett Fiaim! Tudom. Hogy nem hagyományos megszokás, nem puszta udvariasság szólalt meg azon számos jókívánságokból, melyekkel engemet a beköszöntött uj esztendő alkalmából felkerestetek. Its ámbár ezen szeretet és ragaszkodás nem annyira az én személyemnek, mint inkább a tőpásztornak szól, mégis látom, hogy gyarlóságaimon keresztül megérez tétek azl az atyai szereletet, mellyel egyházmegyém minden egyes papja iránt viseltetem és ha ezt a szereletel viszonozzátok,abban látom munkálkodásom és fáradozásom legszebb földi jutalmát. its én is azt kívánom Nektek, kedves Testvéreim és Fiaim! Legyen Isten áldása ezen uj esztendőben Rajtatok és kísérje lelkipásztori működésieket! Hiszen Szent Pál igéi szerint: „sein az akaróé, sem a futóé, Imiiéin a könyörülő Istené'1 (Róm. IX. 16.) minden lelki eredmény és ,,ennélfogva sem azé,aki ültet, sem azé, aki öntöz, hanem Istené, aki a növekedést adja“ (I. Cor. III. 2.) Soha nagyobb szükségünk nem volt Isten kegyelmi munkájára, mint most. és soha lágabb tere nem nyílt lelkipásztori működésűnknek, mint ezen világháború napjaiban! Job (XXIX. 15. 11.) szavai: „Szeme voltam,a világtalannak és lába a bénának, a szegénynek pedig atyja valék'‘ oly szépen illenek azon lelkipásztorokra, kik most híveik számtalan szükségét megértve, atyai szeretettel gondoskodnak róluk nemcsak 281. sz.
