Püspöki körlevelek 1915 (Szombathely, 1916)

74 —

milyen áron? Ere az a sok fiatal emberélet válaszoljon, amely nap-nap után kialszik a csatatereken. Válaszoljon annyi sok városnak és falunak romja és az a sok elpusztult emlékmű, amelyet az elődök kegyes érzése és lángesze alkotott. Válaszoliannak azok a keserű könnyek, amelyek csendes kunyhókban vagy az oltárok lábánál szivárognak. Vájjon ezek is nem azt ismétlik-e, hogy a mostani harc ára nagy, túlságosan nagy? Ne is mondják, hogy ezt az összeütközést nem lehet a fegyverek ereje mellőzésével elintézni. Mondjanak le a kölcsönös megsemmisítés szándékáról. Gondolják meg, hogy a nemzetek nem halandók. Ha a nemzetek meg vannak alázva és elnyomva, akkor türelmetlenül viselik a rájuk rótt igát és előkészítik a megszabadulást azzal, hogy nemzedékről nemzedékre hagyományozzák a gyűlöletet és a boszuvágy szomorú örökségét. Miért nem mérlegelik már mostan elfogulatlan lelkiismerettel a népek jogait és jogos tövekvéseit? Miért nem kezdik meg önként a nézőpontok közvetett vagy közvetlen kicserélését a jogok és követelések lehető tekintetbevételével? Miért ne lehetne oda jutni, hogy a borzasztó küzdelemnek határt szabjanak, úgy ahogy korábban hasonló körülmények között megtörtént? Áldott legyen az, aki először veszi kezébe az olajágat és jobbját nyújtja az ellenségnek olyképen, hogy megfelelő békepontokat kínál. A világ egyensúlya és a nemzetek üdvhozó és biztos nyugalma a jog tiszteletére és a kölcsönös jóakaratra, valamint a mások méltóságának tiszteletére sokkal inkább van alapítva, mint a fegyverek tömegére és a rettenetes erődhálózatra.

Ez a békeszózat, amely e szomorú napokon hangosabban tör ki lelkűnkből. Felszólítjuk a világ békebarátait, nyújtsák nekünk kezüket, hogy a háborúnak gyorsan vége legyen, annak a háborúnak, amely egy év óta Európát egy nagy csatamezővé változtatta. Fájdalmas Anyjának közbenjöttével mutassa meg az irgalmas Jézus egy ily borzalmas vihar után az enyhe és ragyogó békehirnöknek isteni ábrázatát, hangozzanak el rövidesen minden javak legfőbb adományozójához a hála-himnuszok az államok megbéküléseért. Térjenek vissza a népek testvériesülve a szeretetben, a tudományban, művészetben és iparban való békességes versenyhez. És ha a jog uralma ismét helyre áll, akkor határozzák el magukat, hogy viszálykodásaik elintézését a jövőben nem bízzák többé kard pengéjére, hanem a méltányosság és igazság csendes és serény tanulmányozására. Ez lesz a legszebb és legdicsöségesebb hódítás. Abban a kellemes reménykedésben, hogy a világ csakhamar a béke fájának oly kívánatos gyümölcseit fogja élvezni, Apostoli áldá sunkat osztjuk mindazoknak, akik a reánk bízott misziikus nyájat alkotják és kérjük a Mennyek Urát, hogy azokat, akik nem tartoznak a római egyházhoz, kösse velünk össze a tökéletes kegyes tevékenység kötelékével. — Róma, Vatikán, 1915. julius 28. XV. Benedek.

3866. sz.

Constitutio apostolica de sacro ter perragendo in die sollemnis commemorationis omnium fidelium defunctorum

Benedictus Episcopus Servus Servorum Dei ad perpetuam rei memoriam.

Incruentum Altaris sacrificium, utpote quod a sacrificio Crucis nihil natura ipsa differat, non modo caelitibus afferre gloriam, et iis qui in miseriis huius vitae versantur ad remedium et salutem prodesse, sed etiam ad animas fidel um qui in Christo quieverint expiandas quamplurimum valere, perpetua et constans Ecclesiae sanctae doctrina fuit. Huius vestigia et argumenta doctrinae, quae quidem, saeculorum decursu, tum Christianorum universitatem praeclarissimis affecit solaciis, tum optimum quemque in admirationem infinitae Christi caritatis rapuit, in pervetustis latinae et orientalis Ecclesiae Liturgiis, in scriptis Sanctorum Patrum, denique in pluribus antiquarum Synodorum decretis expressa licet et manifesta deprehendere. Id ipsum autem Oecumenica Triden-