Püspöki körlevelek 1914 (Szombathely, 1915)
78 dókával erősítsd meg testvéreidet: légy őre, védelmezője a hitnek ; tanítója az isteni kinyilatkoztatásnak! A pápai trónon beállott ez a változás tehát reánk nézve nem pusztán világra szóló s mindnyájunkat érdeklő nagy esemény; hanem egyúttal és első sorban alkalom arra, hogy a Pápaság isteni intézményében való hitünket ünnepélyesen megújítsuk, most trónra lépő Szentséges Atyánkra alkalmazzuk; ebbeli hitünket öntudatosabbá, gyakorlativá tegyük, vagyis ennek a hitnek a mindnyájunk gyakorlati életére kiható következményeit bátran levonjuk. Tehát: legyen ez a Péter nekünk is, mindnyájunknak sziklaalapunk. Ezen épüljön fel, ezen nyugodjék a mi hitünk, a mi egész hitéletünk. Érezze mindegyikünk, hogy élő tagja annak az épületnek, amely Péteren nyugszik. S amint ez a sziklaalap szilárdan és rendületlenül áll s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta: épugy mi is szilárdan és rendületlenül álljunk ezen az alapon ; minket se tudjon ettől az alaptól senki és sémi elszakítani! Nemcsak hiszem, hanem hivő engedelmességgel elismerem, hogy XV. Benedek pápa is korlátlan birtokosa az Ur által Péterre, mint helytartójára ruházott hármas hatalomnak: amit parancsol, az rám nézve is parancsolat; amit törvényeiben, határozataiban kimond: azt én készséges engedelmességgel fogadom; amit tanit, abban fenntartás nélkül hiszek; ahova, s amerre mint pásztorom, vezérem irányít: oda akaratom teljes elhatározásával követem. Amitől óv, int és visszatart; amit atyai vagy apostoli hatalmával félt: azt elmém minden gondolatával, szivem minden érzésével a legőszintébben kerülni iparkodom. Hitünk e bátor megváltásával s bensőséges megújításával a pápaválasztás reánk nézve valóságos ünnep lesz : a hitnek, az apostoli Szentszék s az Egyház feje iránt tartozó gyermeki szeretetnek, törhetetlen hűségnek és í'agaszkodásnak meleg ünnepe! Ez a hivő lelkűiét azonban nem zárja ki azt, hogy trónra lépő Szentatyánk dicső uralkodásától a világtörténelemre s az emberiség összeségére messze kiható olyan eredményeket is reméljünk, aminőkre mi a pápaságot a népek s nemzetek irányításában, a történelem alakításában is hivatottnak valljuk; főleg napjainkban, midőn a most dúló véres világháborúban népek s országok élete forog kockán; amidőn egy mindenek fölött álló, természetfölötti hatalomnak krisztusi szeretetet hirdető, isteni békét osztogató, mindeneket tanítani hivatott s mindenkor az igazságot, erkölcsöt és művelődést szolgáló erejére oly nagy szüksége van az önmagát pusztító emberiségnek. S az a körülmény, hogy, amikor a világháború borzalmai dúlnak mindenütt, az Egyház hajója csendes vizeken halad előre s a pápaválasztás a viharok közepette
