Püspöki körlevelek 1914 (Szombathely, 1915)
XXL A most dúló nagy háború kitörése óta számtalanszor voltunk tanúi; egyenkint és összeségben annyiszor láttuk bebizonyosodni, hogy ezek a szemünk előtt folyó nagy idők nagy tetteknek és nagy elhatározásoknak is a rugói. Koronás fők és közkatonák, népek vezetői és alattvalók annyi fényes cselekedettel adtak tanúbizonyságot íenkölt gondolkozásukról és felmagasztosult emberi érzésűkről, hogy a világháború borzalmai közepette nem kis megnyugtatást, nem csekély vigasztalást, emelkedettséget nyújtottak mindenkinek és nagy áldozatokra, mindent odaadó szeretetre lelkesítettek bennünket. Ezeknek a nagy időknek teljes átérzésében s a nagy időknek megfelelő nag;y tettek- s erényekben, nagy elhatározásokban kezdettől fogva legeiül járt, milliók példaadója volt Felséges Urunk, apostoli királyunk. Láttuk őt az uralkodói kötelességtudás legnehezebb választutján, mikor fájó szívvel, de hősies lelki erővel megüzente a háborút s népeit fegyverbe szólította. Láttuk őt imádkozni mélyen alázattal, de törhetetlen bizalommal leborúlni a Mindenható előtt s könyörögni fegyvereink diadaláért. Láttuk őt sírni, mikor hős fiaink elestének hírét vette. Láttuk, amint atyaként vigasztalta a kórházakban sínylődő sebesültjeinket. S most legutóbb, Szeplőtelen fogantatás ünnepén, láttuk, amint az ő királyi s atyai szíve az Üdvözítő Szentséges Szíve elé járult és magát és Házát Jézus Szentséges Szívének különös oltalmába ajánlotta. Mit tehetnénk e királyi példa láttára mást, mint hogy mi is oda járulunk a Legszentebb Szív elé s ünnnepélyesen felajánljuk mi is magunkat, családunkat fiainkat, hazánkat, mindenünket Édes Jézusunk szentséges Szívének. Kihez is mehetnénk a szorongattatás e nehéz napjaiban nagyobb bizalommal, mint ahhoz a Szent Szívhez, amely így édesget magához: „Jöjjetek hozzám, mindnyájan, akik szenvedtek és terhelve vagytok és én megenyhülök titeket“ ? Ki értené meg jobban a mi keserveinket, mint az a Szent Szív, amely a megpróbáltatások súlya alatt s halál félelmében véres verejték közt imígy fohászkodott: „Atyám! vedd el tőlem ezt a kelyliet. “ S majd a kereszten ekként imádkozott: Istenem! Istenem! miért hagytál el engem ?u Annyi kétség és aggodalom közt ki adhat nekünk nagyobb megnyugvást s önthet belénk bizodalmát, mint az, aki átment minden megpróbáltatáson ; aki hozzánk — az egy hunt kivéve — mindenben hasonló akart lenni; s mikor mindezekből győzedelmesen kikerülve így vigasztal és bátorít bennünk: „Ne féljetek, én meggyőztem a világot!“ Igen! ehhez a biztató, győzedelmes Szent Szívhez, ennek az oltalma alá meneküljünk, mikor béke- s győzelemért könyörgünk. Mert erre a Szent Szívre mutatott maga az Üdvözítő, mint a biztos béke, a biztos győzelem forrására, mikor föltámadása után apostolai közt megjelent és békét hirdetett, békét hozott nekik; s úgy hirdette, úgy hozta azt nekik, hogy — mint az Apostol mondja — megmutató nekik oldalát. A győzelem e biztos zálogához, a béke, a győzödelmes béke nyitott forrásához akarlak azért vezetni benneteket újév napján, a hó s az év első péntekén, hogy egy: 6577. sz. Az egyházmegye ünnepélyes fölaján. lása Jézus Szentséges ' Szívének. f >
