Püspöki körlevelek 1913 (Szombathely, 1914)
Kedves Hiveim ! Az egyház pár napja a hamvazás szertartásával fölavatott bennünket a nagyböjti kegyelemidőre. Szivünket a múlandóság gondolatával elszakította a hiúságoktól ; figyelmünket odairányitja a lelkünk gondozására, melynek üdvösségét különben szakadatlanul munkálnunk kell. A nagybőjti időben fogékonyabb a lelkünk s az örök igazságokat jobban megszívleli. A jó Isten pedig jószándékunkra tekintve bővebben adja kegyelmeit. Buzgóbb közreműködésünk fokozottabb kegyelemmel mindenesetre nagyobb elhatározásokra kelt és értékesebb cselekedeteket terem. Ezt az alkalmas kegyelemidőt használom fel, Kedves Hiveim, hogy főpásztori intelmemet hozzátok intézzem. Egy év óta vagyok közietek, megismertem örömeiteket és szomoruságtokat, ismerem lelketek szükségleteit is. Fontos igazság megszivlelésére kérlek föl benneteket. Ez az igazság az egyházhoz való ragaszkodás, mely a vallásos életnek egyik legszebb ténye és legbiztosabb ismertetője. Kivált a mi korunkban nagyon üdvösséges megfontolni ezt az igazságot. Ä nagyböjtbe pedig oly szépen helyezkedik bele. Mert ezzel a gondolattal beleékelődürA Krisztus szenvedésének ünneplésébe, mint aki az egyházért szenvedett és meghalt (Eíez. 5, 25). Ez a jellemvonás, ha ékeskedünk vele, munkálja megszentűlésünket is. Meri bizonyára annál közelebb jutunk Istenhez, minél bensőségesebben ragaszkodunk az egyházhoz. Az egyházias érzület megszerzése és növelése legyen tehát ezen nagybőjti kegyelemidőnek gyümölcse. Szeretném az Ur Jézus kegyelmével mélyen a szivetekbe írni ezt a szép jellemvonást. Hogy főpásztori intelmem emlékezetesebb maradjon, rövid jelszavakban foglalom össze szózatomat. Az egyházban, az egyházzal és az egyházért kell élnünk : ez a három jelszó az egyházias érzületnek egész foglalata. Az anyaszentegyházban élni : ez az első vonása az egyházias érzületnek. Istennek különös jóvoltából az egyház gyermekei vagyunk. Ez a tény a mi legnagyobb dicsőségünk és boldogságunk. Istenem, ha a kegyelem egyszer úgy átvilágítana a lelkűnkön, hogy jól átértenők és egészen átéreznők, milyen boldogság az, katholikusnak, az igaz egyház tagjának lenni ! A szentek átértették és ez a gondolat a jó Isten iránt hálás szeretetre keltette őket. Sajnos, hogy mi olyan kevéssé tudjuk fölfogni ezt a boldogságot. De úgy vagyunk minden jóval, amit megszoktunk : csak akkor értékeljük igazában, ha nélkülözzük. Az egészség nagy jótéteménye Istennek, de becsülni akkor tudjuk valójában, ha elvesztettük. És a gyermek a szülői otthon boldogságát felfogja e kellően, mig élvezi'? Ám ha elszakad hazulról, vagy elvesziti szerető szüleit, akkor ébred tudatára annak a boldogságnak, melynek birtokában volt. Nagy kegyelem, hogy mi az igaz egyház tagjai lehetünk és általa Isten természetfölötti javait élvezzük. Milyen sok ember van a világon, kik talán méltóbbak volnának és mégsem részesültek ebben a szerencsében ! Isten kifürkészhetetlen gondvise-607. sz. Nagybőjti intelem a hívekhez az egyházias érzületről. IV.
