Püspöki körlevelek 1913 (Szombathely, 1914)
II. Bizonyára ismeretes már Kedveltségiek előtt az az eminenter katholikus nagy emberbaráti intézmény, amelyet »A Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Müve« neve alatt Esztergom székhellyel Rajner Lajos félsz, püspök, esztergomi ált. érseki helynök ur igoy-ben alapított meg s azóta országszerte oly áldásos tevékenységet fejt ki az elhagyott és szegény gyermekek megmentése, lelki és testi gondozása, katholikus módon való neveltetése körül. Az egyesület szervezésének teremtő gondolata az a krisztusi parancs volt, amely igy szól : »Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket« '. . . »Ne tiltsátok el őket . . . ilyeneké a mennyek országa« (Mt. ig, 14.) és »Aki befogad egy ilyen kisdedet az én nevemben, az engem fogad be.« (Mt. 18, 5.) Az egyház kezdettől fogva híven követte isteni alapítójának szeretetteljes utasítását s ezért a gyermekek gondozása a szegények gondozásának egyik ágát képezte az egyházban. A diakonatus a szegények, árvák, özvegyek gondozása mellett a Krisztus szellemében foganatosított gyermekvédelmet is 'elkarolta. Nem uj ösvényeken halad tehát az egyház, mikor a változott korviszonyok szerint ujult erővel karolja fel a szerencsétlen, kitaszított gyermekek ügyét s társadalmi téren is igyekszik a fejlődő gyermeki lelkeknek a teljes elzülléstől való megmentésére. Nemcsak hogy nem teszi feleslegessé ezt az intézményt a már meglevő állami gyermekvédelem, sőt ellenkezőleg egyenesen szükségesnek tünteti fel, mert mig amaz csak a zsenge test gondozását tűzi ki főcéljául s egyszerűen az elhagyott s veszni induló apró állampolgárok felneveléséről gondoskodik, addig ez az intézmény a gyermekben az állampolgár mellett az egyház gyermekét is tekinti s a test mellett a léleknek katholikus szellemben való neveltetését tűzi ki főcéljául isteni Mesterünktől nyert utasításához híven. így az intézmény célja s feladata közös célja és feladata a katholikusok egyetemének s annak a katholikus társadalomnak, amelynek jól felfogott érdeke is azt sürgeti, hogy a nehéz megélhetési viszonyok és az egyre terjedő szellemi s erkölcsi hanyatlás nyomában járó pauperizmus áldozatai felé könyörületes, szamaritánusi szívvel forduljon és az Üdvözitő gyermekszeretetével a lelkében segélyére siessen azoknak a kis katholikus gyermekeknek, akiket materialis korunk nemcsak a legelemibb, nélkülözhetetlen testi jóléttől, hanem halhatatlan lelkűk értékeitől is megfoszt, ha megmentésükre nem siet az áldozatkész, jótékony testvéri szeretet. »Amit egynek a legkisebbek közül tesztek, nekem teszitek« — (Mt. 25, 40.) figyelmeztet s kér az Üdvözitő bennünket. És kik a legkisebbek, a legszánalomraméltóbbak az emberek között, ha nem azok a kis gyermekek, akik sokszor szülők nélkül, mindenkitől elhagyatva, mint szánalmas »senki fiai« épen abban a korban (7 —15 év között) kerülnek az élet forgatagába, amikor legfogékonyabbak a környezet, az utca behatásai iránt s leginkább alkalmasak arra, hogy felszívja őket mindenféle bomlasztó, destruktiv irányzat. 2gg. sz. »Keresztény Szeretet Gyermekvédő müve.«
