Püspöki körlevelek 1913 (Szombathely, 1914)

102 —

re az iskola fentartók utó lagosfizetésja vitást biztosit hatnak.

ban áll az államsegélylyel kiegészített tanítói javadalmazást az állami tanítók fizetése arányában saját erejéből felemelni, anélkül, hogy ennek következtében a már megállapított államsegély megvonható vagy leszállítható lenne.

Ebből kifolyólag a községek és hitfelekezetek mint iskolafentartók ma is jogosítva vannak arra, hogy tanítóik illetményeit az állami tanitók fizetésének arányában saját erejükből kiegészítsék.

E jog gyakorlatánál természetesen figyelemmel kell lenni arra, hogy az 1913. évi XV. és XVI. törvénycikkeknek a tanitói fizetés mennyiségére vonatkozó rendelkezései folytán az ugyanazon fizetési osztály- és fokozatba sorolt állami, valamint községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanitók fizetése most már teljesen azonos s a tanitók e két csoportja között mindössze az a különbség áll fenn, hogy míg az állami tanitók valamennyi fizetési osztály- és fokozatban négy évenként, addig a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanitók a III. fizetési osztály egyes fokozataiban öt évenként lépnek elő, amely rendelkezésem végeredménye az, hogy az említett két csoportbeli tanitók fizetése között csakis időlegesen van különbség.

Nevezetesen az állami elemi népiskolai férfitanitó szolgálatának 7., 11 —11., 15 —17., 19 — 21., 23 — 25. és 27—29. éveiben évi 200 koronával, 31 — 33. és 36—37. éveiben évi 300 koronával, — a nőtanitó pedig szolgálatának 9., 13 —14., 17 —19., 21 — 23., 25—27. és 29 — 31. éveiben évi 200 koronával, 33— 35. és 37 — 39. éveiben pedig évi 300 koronával nagyobb fizetésre jogosult, mint az ugyanazon működési idővel biró községi és hitfelekezeti elemi és népiskolai férfi-, illetőleg nőtanitó, ellenben mindkét csoport férfitanitói a szolgálat 1 — 6., 8 —10., 13., 14., 18., 22,, 26., 29., 34. és 38—40. éveiben, nőtanitói pedig a szolgálat 1—8., 19 —12., 15., 16., 20., 28., 32., 36. és 40. évében teljesen azonos összegű fizetésre birnak igénynyel.

Azok az iskolafentartó községek és hitfelekezetek tehát, melyek az 1907. évi XXVII. t. c. hatályban léte alatt, élve a 14. §. második bekezdésének elől idézett rendelkezéséből folyó joggal, tanítóik részére a fizetéskiegészitő államsegély elnyerése után saját pénztáruk terhére állandó természetű utólagos fizetésjavitást biztosítottak, a 1913. évi XV. és XVI. törvénycikkek életbeléptével az erre vonatkozó határozataikat, szabályzataikat a jelenleg hatályos törvényi rendelkezésekkel összhangzatosan módosítani tartoznak.

Felhívom ezért a Bizottságot, figyelmeztesse az illetékessége alá tartozó mindama iskolafentartó községeket és hitfelekezeteket, melyek e törvényileg biztosított szabadsággal eddig éltek vagy ezután élni szándékoznak, hogy a fizetéskiegészitő államsegély kiutalása után férfitanitóik részére szolgálatuknak 7., 11 —12., 15 — 17., 19 — 21., 23—25. és 27—29. éveiben évi 200 korona, 31 — 34. és 35—37. éveiben évi 300 korona, nőtanitóik részére pedig szolgálatuknak 9., 13 —14., 17 —19., 21—23., 25—27. és 29—31. éveiben évi 200 korona, 33 — 35. és 37—39. éveiben pedig évi 300 korona összegig terjedhető utólagos fizetésemelést biztosíthatnak az államsegély veszélyeztetése nélkül, ezen túlmenő javadalom biztosítása esetén ellenben a már kiutalt fizetéskiegészitő államsegély megfelelően le fog szállíttatni, esetleg meg fog vonatni.

Az érdekelt iskolafentartók által ily értelemben módosított szabályzatok, határozatok a Bizottság utján elém terjesztendők.

Az 1913. évi XVI. t.-c. 17. §-a értelmében jogukban áll továbbá az iskolafentartó községeknek és hitfelekezeteknek, hogy tanítóik lakáspénzét az állami tanitók la-