Püspöki körlevelek 1912 (Szombathely, 1913)
— 3 zom a vasárnap délutáni katekizmus magyarázatot és utalok a trienti szent zsinat rendeletére (Conc. Trid, sess. XXIV. c. 4. de reform.) és az Instructio előírásaira. (II. c. 4.) Fölhívom a kér. espereseket, hogy nov. I5 ig s kerületi plébániákban tartott templomi katekezisekről is jelentést tegyenek. A harmadik körülmény, amire figyelmeteket, kedves Testvéreim, föl akarom hívni, a bünbánat szentségének buzgó kiszolgáltatása által a lelkek tisztogatása és tökéletesítése. A lelkipásztornak keresnie kell az elveszett juhokat. A bünbeesett lelkeket ki kell engesztelnie a megbántott Istennel az irgalom trónjánál. Módot kell nekik nyújtani, hogy a bünbánat szentségét bármikor fölvehessék. Hogy a bünbánat szentségének fölvételét és kiszolgáltatását megkönnyitsem, az egyházmegyénkben fentartott bűnökre nézve némi kedvezményt nyújtok. Azért ezennel egyházmegyémben műiden joghatósággal bíró áldozópapnak felhatalmazást adok arra, hogy az egyházmegyémben a püspöknek fentartott bűnök alól feloldozást adhasson, valahányszor a bűnbánó egyetemes szent gyónást végez. Ezen intézkedésemmel mindenekelőtt meg akarom könnyíteni a lelkipásztorok munkáját, akiknek nemegyszer nehézségeik vannak joghatóság megszerezhetése végett visszarendelt gyónóikkal. Alkalmat akarok nekik adni továbbá, hogy egyetemes gyónásban a bűnbánó lelkiállapotát. jobban megismerhessék és igy a bűnök kerülésére is alkalmasabb útbaigazítást és hathatósabb orvosszert adhassanak. A gyónókra is előnyös lesz ez a kedvezmény, amennyiben az egyetemes gyónásban bensőségesebb bünbánatra kelnek, midőn bűnüknek Isten előtt utálatos voltát ezáltal élénkebben érzik. Midőn óhajtom, hogy papjaim e fölhatalmazást a hívők javára mentői buzgóbban használják, egyúttal meghagyom, hogy e fölhatalmazásomat az illető bűnbánóknak mindig kifejezetten tudtul adják és valahányszor a gyóntatók e fölhatalmazást igénybe veszik, azt hozzám utólagosan bejelentsék. Fentartott esetek. A »Divino afflatu« enciklikával kapcsolatosan kiadott átmeneti intézkedések (Praescriptiones temporariae) III. pontja akként rendelkezik, hogy az officium végzésének uj módjára előirt rubrikák a halottak napjára vonatkozólag már 1912. évben kötelezők. Az idézett szakasz igy szól : Quod tit. XIII. harum rubricarum dispositum est quoad commemorationem Omnium Fidelium Defunctorum, inde ab anno igi2. in usum omnino deducendum est. Eszerint az említett officiumra vonatkozólag már az 1912. évben is csak az tesz eleget a kötelezettségnek, aki azt az uj Psalterium végéhez függelék gyanánt csatolt módon végzi. E körülményre felhivom papságom figyelmét, hogy akik még eddig nem tették, a Psalterimot idejekorán beszerezhessék. Ennek megfelelően a Directorium illető helye eképen módosul: 1. Nov. . . Cum 2. Vesp. Dicto Bencd. Dno dic. de praec. Vesp. Defunctorum ritu dupl. ut propr. 1. not. in append. Psalter, novi. Compl. ut propr. 1. not. ps. sum. de fer. 6. ad Compl. e Psalter. 2. Nov. Sabb. Commem. 00. FF. Deff. dupl. Off. deff. ut loco propr. not. Ad Matut. et ad Laud, omnia propr. Ad Hor. ps. de Sabb. e Psalt.— M. d. Req. Vesp. de oct. 00. SS. (e 2. Vesp. de Dorn. seq. (omnia de Sabb. Vesp. f. ritu sem.) a cap. de ad Vesp. e Psalter, ant. ad Magn. et or. Dom. comm. oct. sine Suffr. j)ropr.) comm. oct. OO. SS. (e 1. Vesp. f.) sine Suffr. Compl. de Sabb sine Prec. 5651. sz. Officium Defunctorum
