Püspöki körlevelek 1912 (Szombathely, 1913)
Midőn azonban hálát adok az isteni Gondviselésnek és az Ő akaratát végrehajtó legfőbb földi hatalmasságoknak azért, hogy magas polcra emeltek engem : egyben érzem a kötelesség egész súlyát, mely reám nehezedik. Kormányzója kell legyek egy nagy egyházmegyének, pásztora egy hatalmas seregnek, mely tőlem vár példát, vezetést, irányítást ! Atyja kell legyek az árváknak, gyámolitója a gyengéknek, tanácsadója a kételkedőknek, védője az üldözötteknek, tanítója a tudatlanoknak, hogy az Apostol példáját követve : »Mindeneknek mindene legyek, hogy mindeneket üdvösségre vezessek« ! Midőn örök üdvösséget Ígérek nekik, földi életüket is elviselhetővé kell tennem, midőn az örök hazára utalom őket, a földi haza szeretetében erősítenem kell őket. Ez az én feladatom, ez a reám szabott munka, melyet tettel és szóval, példaadással és működésemmel, erőm, egészségem, életem feláldozásával is teljesítenem kell, ha nem bérenc, de jó pásztor akarok lenni. Higyjétek el — szeretett híveim — hogy kötelességeim és felelősségem egész nagyságát látva, eszembe jutnak az ősz Simeon szavai : »Tétetett ő romlására és feltámadására sokaknak Izraelben !« Nem fogja-e nekem egykor az örök Biró mondani : nem feltámadására, hanem romlására tétettél te sokaknak?! Ezért égeti a kereszt szivemet, mázsasullyal nehezedik kezembe a pásztorbot, az infula terhe földhöz akar sújtani ! De még sem csüggedek ! Hozzád emelem szivemet — én Istenem ! És a Te irgalmaságod s hatalmad erőt ad nekem. »In Te speravi Domine, non confundar in aeternum« : »Te benned bíztam Uram, soha meg nem szégyenülök !« %' Ez legyen az én jelszavam ! Arra gondolok, hogy az isteni Gondviselés nem veti meg a gyenge eszközöket, akaratának végrehajtására ; arra gondolok, hogy Isten Sámuel prófétát Isaihoz küldötte, hogy annak éppen legkisebb fiát, Dávidot kiválassza és felkenje az erősség olajával ! arra gondolok, hogy az isteni Üdvözitó szegény, gyenge és tudatlan halászokat választott apostoloknak, hogy velük a világot meghódítsa, — és ezen gondolatban, a teljes bizalomban, Isten segítségében erőt és bátorságot találok. De bátorit — szeretett híveim — az a szeretet is, amellyel ti engem, — az idegent — fogadtatok. Mióta a hir eljutott hozzátok, hogy a ti főpásztorotok leszek, nem szüntetek meg engem a szeretet és bizalom jeleivel elhalmozni. Ezen szeretet jelei virágok, melyek a tavaszt jelentik, a remény tavaszát és bőséges termést ígérnek! Hiszen oly jó termőföld az, amelynek megművelésére küldettem ! Nem mocsaras hely, nem kopár szikla, hanem az erős hit, a vallásos érzés, a keresztény erkölcsök hires hazája, Szent Márton egyházmegyéje ' Bátorit az a tudat, hogy nem vagyok főpásztori munkámban magamra hagyatva, hanem — mint a csata alatt az imádságban lankadó Mózes karjait jobbról is, balról is támasztották, úgy engem is sokan-sokan támogatnak főpásztori munkámban hathatós imáikkal — az ország keleti és nyugati határán — régi és uj híveim. Az ők — a tiszta és ártatlan lelkek — imája pedig felemelkedik az Égbe s mint üdítő harmat száll le működésemre és egyházmegyémre ! Bátorit még az a tudat, hogy főpásztori teendőimben oly munkatársak vesznek
