Püspöki körlevelek 1910 (Szombathely, 1911)
2 A koronajegyzőkönyvek kapcsán főpásztori örömmel kell megemlékeznem az alsólendvai esperesi kerület nt. papságának azon határozatáról, mely szerint a kér. papság bizonyos időközökben plebániánkint valamely szerzetes lelkiatyát hiv meg s ez alkalommal a hivő nép épülésére is közös szent gyónást és áldozást végez. Megemlítem, hogy e dicséretre méltó szokás a húsvéti sz. időre nézve már évek óta megvan a rohonci esperesi kerületben is. Nem kell Kedveltségiek előtt külön hangsúlyoznom, hogy a gyakori szent gyónásnak a papi lelki élet ápolása és ébrentartása tekintetéből, de kifelé működésűnk nézőpontjából is, mily nagy fontossága van ; de különösen fontosnak tartom ezt főleg manapság midőn dicsőségesen uralkodó s/.entséges Atyánk X. Fiús pápa ismételten is. de kivált »Pascendi Dominici gregis« kezdetű bullájával a hivő világi közönséget is a gyakori, sőt mindennnapi szent áldozásra hivja fel, mert a mindeneknek Krisztusban való megújulását, méltán, a zsenge keresztény egyház mindennapi kenyértörésének a XX. században is lehetőleg általánossá váló gyakorlatától várja. Nem szólok arról, hogy ugyanaz a lelki szükség, amely a közönséges hi vöt a gyakori szent áldozás- és szent gyónásra kell, hogy sarkalja, hatványozott mértékben áll a lelkek pásztoraira, akik az élet kenyerének osztására s egyben a hivek kegyeleméletének gondozására hivatvák ; csak arra utalok e helyütt : mekkora impulzust ád a hivő keresztény népnek a szent áldozás gyakori vételét illetőleg az a körülmény, ha tudja és látja az a hivő sereg, az a vezetésünkre bízott nyáj, hogy a pásztorok is szorgosan használják azokat a kegyelemeszközöket, amelyek, valamint a híveket, úgy a papokat is egyedül biztosítják arról, hogy a mennyei kenyérrel mindennap méltóképpen és lelki haszonnal, üdvösségökre táplálkozhassanak. Evégből ezennel elrendelem, hogy ha az esperesi kerület valamely plébániájában népmisszió vagy triduum tartatik, egy-egy nap az egész kerületi papság részt vegyen azon s a kerület minden tagja, lehetőleg közösen, szent gyónást végezzen ezen alkalommal. A kerületi esperes urakat pedig felhívom, hogy ennek megtörténtéről hozzám jelentést tegyenek. Elrendelem továbbá, hogy a legközelebbi koronagyülések behatóan foglalkozzanak azzal a kérdéssel, vájjon miként volna a gyakori szent gyónás az esperesi kerületben legjobban megvalósítható ? (Pl. népmissziók, vagy missziószerü népájtatosságok gyakoribb rendezésével, vagy a rohonci és alsólendvai esperesi kerületekben divó szokás szerint, vagy külön kerületi poenitenciáriusok kinevezésével?) És erre vonatkozó indítványaikat a koronagyülés jegyzőkönyvében a föntebb érintett pontokról szóló jelentéseikkel együtt hozzám fölterjesszék. A lefolyt félév ismét súlyos veszteségeket hozott egyházmegyénkre, amennyiben több, férfikora teljes erejében levő, munkás lelkipásztort és paptársat ragadott el sorainkból a halál. Gyors egymásutában haltak el Gombás Elei; gersei, Vinhoffer Dezső salomvári, Tegyey Ferenc rábakovácsii plébánosok, Fass Jenő ideigl. nyugdíjazott s. lelkész, Dancsecs János pákái esperes-plebános, Borovnyak József t. esperes, vashidegkuti plébános, kik közül Tegyey Ferenc és Borovnyak József régi hűséges munkásai voltak egyházmegyémnek ; továbbá Röthy István és Köbért Ferenc t. kanonokok, az előbbi korábban évek hosszú során keresztül volt papnevelőintézetem aligazgatója, az utóbbi pedig mint líceumi tanár és németkeresztesi esperes-plebános tett egyházmegyémnek kiváló szolgálatokat. Nagy veszteséget jelent Vöröss Zsigmond szentszéki ülnöknek, a kőszegi Kelcz-Adelffy-féle rk árvaház gondnokának, mint kiváló pedagógusnak és munkás papnak halála is.
