Püspöki körlevelek 1907 (Szombathely, 1908)
altisztek társadalmi helyzetének javítására, hogy társadalmi utón mozdítsuk elő annak a honvéd altiszti kar színvonalának folytonos emelését, a melytől nagy részben függ a honvédségi intézmény szilárdsága. Nem kétlem, O császári és apostoli királyi Felsége jól eső örömmel venné az országnak ezen társadalmi utón megnyilatkozó ragaszkodását s ennek külső megjelenését : a fölajánlott nemzeti ajándékot és a nemzet iránt mindenkor megnyilatkozó meleg szeretetének újabb zálogával viszonozná a Királyért és hazáért bemutatott hódolatát. Minden hivatalos befolyásolástól távol, kizárólag mint magyar ember, tisztán csak társadalmi utón fordulok honfitársaimhoz, arra kérve őket, hogy csatlakozva fölfogásomhoz, tegyék le szeretetük adományait a honvédségi intézmény oltárára. Mint honvédelmi minister azután készségesen vállalkozom arra, hogy a nemzetnek nagylelkű ajándékát bemutassam 0 császári és apostoli királyi Felségének és kérjem annak legkegyelmesebb engedélyezését, hogy ez a királyi Felségnek szóló hódolat s a honvédségi intézmény iránt megnyilatkozó nemzeti ajándék, a magasztos örömünnepnek örök emlékezetére : I. Ferencz József 40 évi koronázási jubileumi honvéd altiszti segélyalapnak neveztessék el. Midőn jelen fölkérésemmel honfitársaimhoz fordulok, egyúttal a honvéd altiszti segélyalap létesítésének belső indokaival is megismertetni kívánom mindazokat, a kik ezen kérdés iránt közelebbről érdeklődnek. Az állam területének külellenségek ellen való megvédése, valamint a belső rend és biztonság fentartása minden államot arra kényszerit, hogy állami tekintélyének megfelelő fegyveres erőt tartson fenn. Ennek a fegyveres erőnek minden körülménvék "között győzelemre képesnek kell lennie, mert csak az ilyen előfeltétel mellett működő hadseregre lehet teljes megnyugvással rábízni az állam létérdekeinek megvédését, különösen akkor, amidőn az ultima ratio már csak a nyers fegyveres beavatkozás lehet. A fegyveres erő ezen győzelemképességének biztosítására nem lehet teljes a katonáknak az a quantitativ száma, melyet az évi ujoncjutalékok megszavazásával nyújt a törvényhozás, ezt a tömeget qualitativ is szervezni kell, hogy mint szerves élő organizmus magasztos hivatásának meg is tudjon felelni. A fegyveres erőnek qualitativ jóságát: a) a vezető tisztikar és b) a legénység legjavából alakult altiszti kar adja meg. A tisztikarnak úgy erkölcsi, mint szellemi magas színvonalát törvényes intézményeink biztosították; erről a részről tehát a fegyveres erőnek qualitativ jósága semmi kívánni valót sem hagy fenn. De mig a tiszti pályát törvényes intézményekkel: nagyrabecsült társadalmi pozícióval biró és szívesen fölkeresett életpályává lehetett tenni, addig az altiszti állásnál teljesen elesik annak lehetősége, hogy az megfelelő kenyérkereső életpálya lehessen. A legénységgel szoros érintkezésben álló altisztnek ugyanis a legénységgel ugyanazon társadalmi rétegből való, azonos életviszonyok között felnőtt, hasonló korú embernek kell lenni, különben meg nem érti a legénység lelkületét, nem tud kedélyére hatni s nem képes velők a közös fáradságokban osztozni, annál kevésbbé nekik követendő példaképül szolgálni. Mindezen követelmények miatt nem lehet az altisztek társadalmi állását annyira emelni, hogy ez a nagy különbség az altiszteket a legénységtől mesterségesen elválassza, mert ez megszüntetné a közvetlen befolyást; azután az altiszti szolgálatot
