Püspöki körlevelek 1907 (Szombathely, 1908)

hozzátartozóik hitközönyössége miatt a legjobb akarat mellett sem képesek arra, hogy a böjtöt a maga eredeti szigorúságában megtartsák. Enyhiti tehát a böjt szigorát; azonban nem kell felednünk, hogy ezzel legke­­vésbbé sem szünteti meg a böjt általános törvényét, sőt nagyon óhajtja, hogy min­denki igyekezzék azt úgy megtartani, amint keresztény őseink azt a legnagyobb buz­­gósággal megtartották. Kitűnik ez onnan, hogy midőn az egyház a böjt alól felmentést ad. egyúttal gyermekeinek szivökre köti s nem szűnik meg hangoztatni előttük az önmegtagádás szükségességét; élénk szeretettel hívja fel gyermekeinek figyelmét arra, hogy rosszfa hajló vágyaikat, indulataikat, különösen azokat, melyek a mértéktelenségre csábítanak, / megfékezni iparkodjanak és sz. Ágoston szavaival figyelmeztet: különösen a bűntől kell őrizkednünk, nehogy Isten megvesse böjtünket, mint a zsidókét. (Tract. 7. in Joan). Szivünkre köti az irgalmasság cselekedeteit ugyancsak sz. Ágostonnal intve bennünket: Teljesítsd az irgalmasság kötelmeit és böjtödet megszentelted. (Serm. 172.). Azt akarja, hogy sz. Bernát intelmeit kövessük: Bőjtöljön a szem, tartóztatva magát a kiváncsi és szemérmetlen tekintetektől; bőjtöljön a fül, amiért a mende-mondáknak, híreknek, s mindenféle haszontalan és vétkes beszédeknek nyitva állott; bőjtöljön a nyelv, tartóz­tassa meg magát a rágalom, a zúgolódás, hiú, szükségtelen könnyelmű és vétkes be­szédektől ; bőjtöljön a kéz; ne nyúljon oly dolog után, meiy nem parancsolva, de igenis tiltva van ; bőjtöljön a láb; nem járva tiltott utakon; bőjtöljön a lélek; tartózkodjék a rosszakarat és a bűnök minden nemétől. (Serm. 38.). Ha igy fogjuk fel a böjt szellemét, akkor Krisztusban Kedves Híveim, jól fo­gunk bőjtölni, mert az anyaszentegyház szellemében bőjtölünk. Akkor az elégedettség szelleme elűzi az elégedetlenség ördögét; akkor az a csa­ládapa, az a munkás arra fog törekedni, hogy heti keresményét megtakarítva haza vigye, akkor nem fogja azt mértéktelenségének áldozatul hozni, feleségét és gyermekeit a leg­nagyobb nyomor prédájává tenni. Akkor nem lesz oka arra, hogy elpazarolván keserves keresményét, midőn mámorából magához tér, irigységtől eltorzult arccal, az elégület­­ség által feltüzelt szenvedéllyel tekintsen arra, kinek valamije van ; akkor mindenki mér­téket fog tartani, nemcsak az ételben és italban, hanem korlátok közé szorítja minden vágyát akár a ruházkodásra, akár a lakásviszonyokra, akár a szórakozásra, mulatozá­sokra vonatkozzanak azok. Krisztusban kedves híveim ! Ezek az én főpásztori intelmeim a közelgő böjti sz. idő alkalmával. Fogad­játok azokat engedelmes szeretettel ; amint én főpásztori szeretettel intézem azokat hozzátok. Ne felejtsétek el : az elégedettség az élet egyik legnagyobb java ; a béke, a szív békéje a keresztény élet legédesebb ajándéka ; a keresztény önmegtagadás, az önmagán uralkodni tudás e béke megszerzésének leghatalmasabb eszköze ; a böjtölés az önmeg­tagadásnak leginkább ajánlatos, és az egyháztól parancsolt módja. Használjuk fel ezt a módot arra, hogy általa az önmegtagadást gyakorolva a szívből eltávolitsunk mindent, mi annak békéjét megzavarhatná, és e béke áldásában élvezhessük a megelégedettség édes jutalmát. A békesség ura pedig adjon nektek örök békességet minden helyen. Az Ur legyen mindnyájotokkal. Amen. (II. Thess. 3, 16.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom