Püspöki körlevelek 1904 (Szombathely, 1905)

hibája az egyház ellenségeinek, kivált manapság, hogy a hitnek a lelkekből való könnyebb kiirtása végett elvetik és elvetendőnek kiáltják a tiszteletet és engedelmességet az egyházi tekintély, sőt minden hatalom iránt az emberek fölött. Ez az anarchismus eredete ; nincs ennél ádázabb és vészhozóbb ellensége sem a természeti sem a természetfölötti rendnek. Pedig az Isten Anyja szeplőtelen Fogantatásának hitágazata az államnak és a kereszténységnek ezt a gyászos pestisét is megsemmisíti, arra késztet ugyanis, hogy az anyaszentegyháznak oly hatalmat tulajdonítsunk, a melynek nemcsak akaratunkat, hanem eszünket is alá kell rendelnünk. Mert az észnek ilyen alárendeltségével énekli Isten anyjáról a keresztény nép : Egészen szép vagy óh Mária és eredeti hűn nincsen benned.1 — így bizonyosodik meg ismételten, hogy a dicsőséges Szűznek méltán tulajdonítja az egyház, hogy minden eretnekséget ö egyedül meggyőzött az egész világon.

Ha a hit, mint az apostol mondja, nem más, mint a reménylendő dolgok alapja2, könnyen megengedi mindenki, hogy a szent Szűz szeplőtelen fogantatása a mig hitünket erősiti, reményünket is föléleszti. Annál is inkább, mert a boldogságos Szűz ment volt az első vétektől, mivel Krisztusnak anyja lett ; Krisztusnak anyja pedig azért volt, hogy nekünk visszaszerezze az örök javak reményét.

Hogy az Isten iránt való szeretetről ezúttal hallgassunk, kit ne indítana a szeplőtelen Szűz szemlélete annak a parancsnak megtartására, a melyet Jézus tulajdon magáénak nevez, t. i. hogy szeressük egymást, miként ő szeretett minket. — János apostol elbeszéli Istentől nyert látomását : Es nagy jel tűnek föl az égen : Egy Aszszony, kinél öltözete ml a a nap, lábai alatt a hold és fején, tizenkét csili aga korona.3 Mindenki tudja, hogy ez az asszony szűz Máriát jelentette, a ki szűzen szülte a mi fejünket. Tovább folytatja az apostol : És melléiben viselvén, kiált a, szidni akarván és a szülés gyötrelmeiben valaA Tehát János Isten szentséges Anyját már az örök boldogság élvezetében látta és mégis valaminek titokzatos születése miatt szenvedett. Kinek a születése miatt ? A miénk miatt, a kik még a számkivetésben vagyunk, Isten tökéletes szeretetére és az örök boldogságra kell megszületnünk. A szülőnek szenvedése azt a törekvést és szenvedést jelenti, a melylyel a szent Szűz mennyei székében virraszt és folytonos imádsággal azon van, hogy a választottak száma teljes legyen.

Szívből kívánjuk, hogy mindenki, a ki keresztény nevet visel, igyekezzék ily szeretetre, kivált az alkalomból, midőn az isten anyja szeplőtelen fogantatását fényesebben ünnepeljük. Mily hevesen és féktelenül támadják most Krisztust és a szent vallást, a melyet alapított. Mily sokakat fenyeget hát közelről a veszély, hogy a csillogó álnokságoktól vezetve hitüktől elpártoljanak ! Azért, aki mayát állani gondolja, vigyázzon, hagy el ne essék.5 Egyszersmind pedig alázatosan imádkozzanak és könyörögjenek Istenhez a szűz Anya szószólásával mindnyájan, hogy a kik az igazságtól eltévelyedtek, visszatérjenek. Mert tapasztalásból tudjuk, hogy olyan könyörgés, a mely szeretetből fakad és a melyet a szent Szűz közbenjárásával támogat, soha meg nem hiúsult. Az egyházat ostromolni ugyan a jövőben sem szűnnek meg : Mert szükség meghasonléisoknak is lenni, ■hogy a kik állhatatosak, ismeretesek legyenek közöttetek.6 De a szent Szűz sem szűnik meg legnehezebb ügyeinket is pártolni és folytatni a harezot, a melyet már fogantatása óta vivott, hogy mindennap ismétlődhessék: Ma zúzta össze az Ős kígyó fejét.'

1) Grad. Miss, in festo Imm. Concept. 2) Zsid. XI. i. 3) Titk. jel. XII. i. 4) Titk. jel. XII. 5) I. Kor. X. 12. 6) I. Kor. XII. 19. 7) Off. Imm. Ccnc. in II. Vesp. ad Magnif.