Püspöki körlevelek 1903 (Szombathely, 1904)
1 SANCTISSIMI DOMINI NOSTRI DIVINA PROVIDENTIA PII PAPAE X. EPISTOLA ENCYCLICA AD PATRIARCHAS PRIMATES ARCHIEPISCOPOS EPISCOPOS ALIOSQUE LOCORVM ORDINARIOS PACEM ET COMMVNIONEM CYM APOSTOLICA SEDI-: HABENTES. Venerabiles Fratres! Salutem et apostolicam benedictionem ! E supremi apostolatus cathedra, ad quam, consilio Dei inscrutabili, evecti fuimus, vobis primum eloquuturos, nihil attinet commemorare quibus Nos lacrymis magnisque precibus formidolosum hoc Pontificatus onus depellere a Nobis conati simus. Videmur equidem Nobis, etsi omnino meritis impares, convertere in rem Nostram posse quae Anselmus, vir sanctissimus, querebatur quum, adversans et repugnans, coactus est honorem episcopatus suscipere. Etenim quae ille moeroris indicia pro se afferebat, eadem et Nobis proferre licet, ut ostendamus quo animo, qua voluntate Christi gregis pascendi gravissimum officii munus exceperimus. Testantur, sic ille1, lacrymae meae et voces et rugitus a gemitu cordis mei, quales nunquam de me, ullo dolore, memini exiisse ante diem illam, in qua sors illa gravis archiepiscopatus Cantuariae visa est super me cecidisse. Quod ignorare nequiverunt dili qui, ea die, vultum meum inspexerunt .... Ego magis mortuo Tisztelendő Testvérek! Üdvöt és apostoli • áldást! A legmagasabb apostoli hivatal székéből, melyre Isten kifürkészhetlen akaratából emeltettünk, először szólván hozzátok, meg sem kell említenünk, mennyire igyekeztünk könnyekkel és hathatós kérésekkel odahatni, hogy a pápaság félelmetes terhét magunkra ne vegyük. Nekünk ugyanis úgy látszik, hogy noha érdemek tekintetében semmiképen sem vagyunk hasonlók szt. Anzelmhez, mégis alkalmazhatók a Mi esetünkre, e nagy szentségü férfiúnak panaszos szavai, midőn *őt, tiltakozása és ellenzése daczára a püspöki méltóság elfogadására kényszeritteték. Amiket ugyanis ő aggodalmainak okaiul fölhozott, Mi is elmondhatjuk, hogy kimutassuk mily lélekkel, mily szándékkal vállaltuk Magunkra Krisztus nyája legeltetésének igen súlyos terhét. »Tanúskodnak« igy szól »könyeim és szavaim és remegő szivemnek sóhajai, milyenek, nem emlékszem, hogy valamikor bárminő fájdalom miatt fakadtak volna ki belőlem, csak azon napon, melyen már látszott, Jiogy a kantuariai érsekség nehéz sorsa reám nehezedett. Amit észrevehettek azok is. akik ama napon arczomra tekintettek . . . Inkább a halott, mint az élő színéhez hason-3445^. jQ-S2éntsége X. Pius pápa körlevele közöltetik. 1 Épp. 1. III. ep. i. XIII.
