Püspöki körlevelek 1903 (Szombathely, 1904)
2 hallgatunk, hanem a lélek előnyeit, hasznát és czélját tartjuk szemeink előtt; ha megmutatjuk, hogy nálunk nem a test vezeti a lelket, de igen a lélek vezeti a testet, hogy a lélek uralkodik a test önzésén és kényelemszeretetén és parancsolja testünknek, hogy érzékeit és szenvedélyeit a böjt kellemetlenségei által fékezze, a léleknek az erények gyakorlásában segédkezzék, amely erényeket sz. Pál apostol a Galatákhoz irt levelének 5, 22—23. verseiben a lélek gyümölcseiként jelez, aminők: »a szeretet, öröm, békesség, türelem, szerénység, megtartóztatás, tisztaság.« Nagyon hasznos tehát a böjtölés, mivel érzékeink megfékezésével lelkünk szabadabb működési tért nyer és a sz. Pál által felsorolt erények birtokába lép s azokban gyarapszik. És ugyan ki az közülünk, akinek szüksége nem lenne pl. a türelemre ? Mindegyikünknek meg van a maga keresztje, amelyet Jézus nevében és példájára türelemmel viselnie kell. Senki sincs közöttünk fájdalmak, keserűségek és kellemetlenségek nélkül és mindezeket a türelem erénye elviselhetőkké varázsolja, sőt erényeszközökké, hogy belőlük lelki hasznot huzhassunk. És ezen türelem erénye edződik a böjtölés által: böjtölvén megvonjuk ugyanis testünktől azt, ami után vágyakozik és reászoritjuk épen arra, ami neki kellemetlen ; kénytelen a mi testünk a maga önző, kényelmes álláspontját elhagyni és a lélek szolgálatába állani, vagyis zúgolódás nélkül megnyugodni Isten akaratában. És ugyan ki az közülünk, akinek szüksége nem lenne az alázatosságra? A test önzése és az élet kevélysége alapja, szülőanyja sok más súlyos bűnnek. A test önzése követelőleg lép fel és a maga számára megszerezni kivánja mindazt, ami érzékeinek tetszik és bünre-bünt halmoz, hacsak kellő korlátok közé nem szorittatik. Az élet kevélysége pedig azt várja, hogy minden, még szent vallásunk is az ö szája ize szerint módosuljon. — Az egyház úgyis alkalmazkodik gyengeségeinkhez, böjti előírásaiban most már elmegy a végső határokig; de a lényeget már nem áldozhatja fel. Keveset követel tőlünk; de ezen kevésnek teljesítését annál jogosabban elvárhatja; és aki még ezt sem teljesiti, az már vagy éppen semmit sem törődik lelki életével, vagy nem becsüli szentegyházunk törvényeit; pedig most is érvényben fennállanak a Megváltó szavai: »Aki az Anyaszentegyházat nem hallgatja, legyen neked, mint a pogány és a publikánus«. Az önzést, a kevélységet az alázatosság töri meg; az alázatos keresztény tisztelettel hajlik meg az Egyház törvényei előtt, mi által a megkevesbitett böjtölésből is nagy erkölcsi tőkét teremt, megaranyozván erköcsi cselekedetét az engedelmesség szinaranyával; mert mi lehet Isten előtt kedvesebb, mint az .engedelmesség, amidőn lelkünk legdrágább kincsét: szabadakaratunkat hozzuk Jézusnak áldozatul? — És ezen alázatosság erénye edződik a böjtölés által: testünk a böjtölésre szorittatván, nem azt teheti, amit óhajt; nem olyan eledelekkel táplálkozhatik. amelyek inkább ínye szerintiek; hanem kényszerittetik az Anyaszentegyház törvényeinek elfogadására, azaz némely eledelektől egészen tartózkodni, másokkal pedig csak az Anyaszentegyház előírása szerint élni; vagyis, ami az alázatosság jellemvonása, kényszerittetik alávetni magát Isten akaratának. És hogy a sz. Pál által felsorolt erények közöl csak még egyet említsek, ki az, a ki mai önző világban nem szorulna a szeretet öregbítésére ? És a böjtölés növeli szeretetünket úgy a jó Isten, mint a mi embertársaink iránt: megfékezvén érzékeinket és kívánságainkat, lelkünket felszabadítja bilincseitől és Istenhez emeli; a takarékos életmód által megtakarított filléreinket pedig felebarátaink szükségleteire utalványozza, lévén a böjtnek egyik követelménye az, hogy, amit megvonunk magunktól, azt a szükölködőknek juttassuk.
