Püspöki körlevelek 1902 (Szombathely, 1903)

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Krisztusban kedves Híveimnek, üdvöt és áldást a mi Urunk Jézus Krisztusban! „A ki az én tanítványom akar lenni, tagadja meg önmagát,í vegve fel keresztiét és kövessen engem.“ Ez szó szerint Jézus meg­­másíthatatlan tanítása. Továbbá: „Hasonló a mennyeknek országa egy szántóföldben elrejtett kincshez, melyet az ember ha megtalál1 elrejt s azon való örömében elmegy, eladja minden vagyonát és meg­veszi azt a szántóföldet.“ „Ismét hasonló a mennyek országa a ke­reskedő emberhez, ki jó gyöngyöket keres. Találván pedig egy drága gvöngvöt, elrnene, eladá minden vagyonát és megvevé azt.“ Az igazi gyöngynek, a kincset rejtő szántóföldnek, vagy a mit ezek jelképez­nek, a mennyországnak ára és pedig feltétlen ára — a Jézus tanítása szerint — a teljes önfeláldozás : mindent el kell adnunk s ezen áron szerezhetjük meg a mennyországot. Szent vallásunk tehát az ömneg­­tagadás vallása és alapja a megváltói erényeknek, melyekkel Üdvö­zítőnk a megváltás nagy munkáját végrehajtotta s a melyekkel ékes­kednünk kell nekünk is, ha a megváltásnak részesei s az Ur orszá­gának örökösei kívánunk lenni. Tudnotok kell ezt, tisztában kell ezzel lennetek, Kedves Híveim, nehogy az örök üdvösség elnyerésénél úgy járjatok, „mint a ki tornyot épít és nem számolván le tehetségeivel, kénytelen félben hagyni az építést s eltűrni e miatt mások gunvját és gáncsát“. Én mint a Jézus nevében kiválasztott püspökötök szék­­foglalásomkor kijelelem nektek röviden az utat, melyen biztosan halad­hattok és reámutatok az erényekre, melyeket gyakorolnunk kell, hogv végczélunkat sikeresen elérhessük. A legnagyobb kincsünk, a lelkünk üdvössége felé irányítom figyelmeteket, „mert mit használ az, ha valaki a félvilágot meghódítja, ha lelkének kárát vallja“ ! Székfoglalói főpásztori szózat a szó rabat he­­yi egyház­megye hí­veihez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom