Püspöki körlevelek 1902 (Szombathely, 1903)
— 3 — rel hall (juthassa a keresztény tanítást és végezhesse szent gyónását. — Főpásztori örömömet fejezem ki azon örvendetes tapasztalatom felett, mely szerint a vendnyelvü iskolákban szépen halad előre a magyar nyelvű tanítás! Dicsérettel kell megemlékeznem arról, a mit a plébánia hivatalos okmányainak kezelésére nézve a muraszombati esperesi kerületben tapasztaltam. A plébániai hivatal vizsgálásakor a kerületi esperes ur majdnem mindenütt egy szekrényt mutatott meg, a mely a plébániához tartozó összes dolgokat elzárva tartalmazta. Itt láttam szépen rendezve az anyakönyvek régibb és újabb példányait; itt láttam összegyűjtve az egyházmegyei körleveleket, némely helyütt a régibb időkig visszamenve; itt találtam megőrizve a hivatalos iratokat; innét mutatták fel a plébános urak a plébániai hivatalos igtató- és postakönyveket; innét vették elő a plébániai templom és alapítványi számadásokat, a megfelelő takarékpénztári könyvecskékkel és adóslevelekkel, a melyek mindegyike az invinculálási záradékkal volt ellátva, a minek nagy jelentősége van az esetben, ha ezek elvesznének, ellopatnának vagy elraboltatnának; rendesen vezetve találtam a számadási jegyzőkönyveket és a kevés pénztárkészletet. Nagyfontosságu ezen ügyes intézkedésnek hordereje, sokkal nagyobb, mint a minőnek az első pillanatra látszik. Tapasztalásból tudom azt, mily gyakran előfordul az eset, hogy az elhalt plébános magán tulajdona a hivatalos pénzekkel összekevertetik, a mely körülmény a hagyatéki tömeg letárgyalását nagyon megneheziti; még sajnálatosabb az, a midőn az elhalt plébános hozzátartozói a hivatalos pénzekhez is hozzáférnek és ezeket más czélokra felhasználják avagy eltulajdonítják, a minek az a következménye, hogy a hagyaték tárgyalásakor a hivatalos pénzeknél hűtlen kezelés konstatáltatik és az elhaltra a sikkasztás bélyege nyomalik reá, holott ő valóban mentes ezen bűnténytől. Ellenben a midőn a hivatalos okmányok mind egy szekrényben összegyűjtve elzáratnak, e szekrény kulcsát a beteget meglátogató szomszéd plébános vagy az alkalmazott helyettes magához veszi, elkerülhető a fentjelzettem zavar, az elhalt plébános erkölcsi megbélyegzése és a plébánia megkárosítása. A legmelegebben ajánlom a plébános uraknak ezen üdvös intézkedés általános meghonosítását és a beszerzendő szekrény költségeit, a hol a templompénztár állapota azt megengedi, ennek terhére engedélyezem. Ugyanezen hivatalos közlésemmel összefüggőleg egész általánosságban kiterjeszkedem egyúttal az esperes-kerületi koronái gyűlésekről ez év folytán hozzám felterjesztett jegyzőkönyvek tartalmára. Nagyon ritka azon koronái tanácskozmány — már t. i. a jegyzőkönyvek tanúsága szerint, mivel én csupán ezek után ítélhetek — mely a szorosan körébe vágó dolgok körül mozgott volna. Foglalkoznak ugyanis a koronái tanácskozmányok az egyházi főhatóság avagy a püspöki kar dolgaival, tanácsokat adnak, mit kelljen tennie annak és mit ezeknek. Egy szót sem szólnak azonban arról, mit tettek a koronái tanácskozmány tagjai, a plébános urak az év folytán a hitélet emelésére, minő terveket alkottak a templom, az iskola és a plébániai hivatal rendezése körül, hogyan valósították meg azokat, minő haszonnal és minő eredménynyel; nem szólnak arról sem, hogyan végezték ezen vagy amaz komplikáltabb lelkipásztori functiókat és valljon az általuk követett módszer találkozik-e a koronái tanácskozmány helyeslésével stb. Pedig az ilynemű kérdések ügyes és szakavatott tisztázása válik dicsőségükre és ezek biztos és sikeres elintézése biztosit eredményt és áldást működéseikre. Azután meg méltán várhatom a plébános uraktól, hogy mindenkor szemeik előtt tartsák az isteni Megváltó által megállapított hyerarchikus rendszert: és ne ők akarjanak előrni az egy-
