Püspöki körlevelek 1902 (Szombathely, 1903)

i sedését. — és hatalmasan hozzájárult a népek polgári és politikai szabadságának meg­honosításához. Az egyház ragadná magához az állam jogait és nyúlna át a politikai térre? Ép az egyház tudja és tanítja, hogy isteni Alapítója megparancsolta, hogy adjuk meg a császárnak, a mi a császáré és Istennek, a mi az Istené és ezzel szentesítette változ­­hatatlan és folytonos elválasztását a két hatalomnak, melyek mindegyike a maga illető' rendjében szuverén ! Nagy következményű megkülönböztetés ez, melynek nagy része volt a keresztény czivilizáczió kifejlődésében. És a szeretet szellemében, mely benne vagyon, távol minden ellenséges szándéktól, csak az a kívánsága, hogy a politikai hatalmak mellé álljon, hogy mindenesetre ugyanazon társadalom előnyére működjék, de azokon az utakon és azokra a magas czélokra, melyek isteni küldetésének meg­felelnek. Ha működését gyanakodás nélkül fogadnák, az egyház a fent említett számtalan előnyöket annál könnyebben idézhetné elő. Az a föltevés, hogy az egyházat becsvágyó törekvések vezetik, csak régi rágalom, mely az ő hatalmas ellenségeinek ürügyül szol­gált arra, hogy elnyomó rendszabályaikat szépítsék és az elfogulatlanul tekintett törté­nelem bőségesen bizonyítja, hogy az nem hogy túlkapásokat kísérelne meg, hanem inkább, isteni Alapitója példájára, elég gyakran maga volt túlkapások és igazságtalan­ságok áldozata, éppen mivel hatalma a gondolatnak és az igazságnak, nem pedig a fegyvereknek erejében állott. Ezen és hasonló vádak tehát, egyszerűen rosszakaratból származnak. És ebben a romlást hozó és törvénytelen műben a többiek élén halad egy sötét szövetség, me­lyet a társadalom hosszú évek óta tartogat kebelén, mint egy halál Lhozó betegséget, mely az ő egészségét, termékenységét és életét megmérgezi. Mint a forradalom állandó személyesitője az ellentáisadalomnak egy faját alkotja, melynek czélja az elismert tár­sadalom fölött való titkos uralom és melynek létoka az Isten és egyháza ellen való háborúban áll. Nevén se kellene nevezni ezt a társaságot; mert mindnyájan ezekről az ismertető jelekről ráismernek a szabadkőművességre, melyről „Humanum genus“ kezdetű, 1884. ápril 20-dikán kelt körlevelünkben szólottunk, ismertetvén annak gonosz törekvéseit, hamis tanításait és boldogtalan müveit. — Ez a szövetség, mely óriási hálózatban átfogja majdnem az összes nemzeteket és más titkos szövetségekkel rejtett szálakkal össze van kötve, tagjait az előnyök lépvesszejével édesgeti magához, melyeket nekik szerez, a kormányzókat részint Ígéretekkel, részint fenyegetésekkel a maga ter­veinek nyeri meg és sikerült neki behatolnia az összes társadalmi osztályokba és úgy­szólván a jogszerű államban egy láthatatlan és felelősség nélküli államot alkotnia. „Eltelvén a sátán szellemével, ki — mint az apostol mondja. — szükség esetén a világosság angyalává változik át“ (II. Kor. 11. 14.) emberbaráti czélokat tűz ki, de mindent a titkos szövetség czéljaira aknáz ki és miközben kijelenti, hogy nincsenek politikai czéljai, messzemenő tevékenységet gyakorol az állam törvényhozására és köz­­igazgatására; miközben tiszteletet emleget az uralkodó tekintélyek iránt, sőt a vallás iránt is, végső czél gyanánt (saját szabályzatainak tanúsága szerint) az állami és egy­házi tekintély kiirtására törekszik, melyet a szabadság ellenségének tart. Most már mind nyilvánvalóbbá lesz, hogy ezen titkos szövetség sugaImazásainak és bünrészességének tulajdonittalnak nagyrészt az egyház folytonos zaklatásai, valamint az újabban élesebbé vált támadások. Tényleg az, hogy annyira egy időben tört ki az üldözés nemrégen, mint a derült égből lecsapó villám, tudniillik a hatással arányban — 10 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom