Püspöki körlevelek 1902 (Szombathely, 1903)
o •— és elő is állott az- erkölcsi rendnek mélyreható megzavarása, mert hiszen a vallás az igazságosságnak és az erkölcsi tisztességnek főalapja, amint azt még a pogány ó-kor hires bölcsei is sejtve fölismerték. Mert ha széttépjük a kapcsokat, melyek az embert Istenhez, a föltétien és egyetemes törvényhozóhoz és bíróhoz fűzik, már csak bizonyos látszata marad meg a tisztán polgári vagy, amint mondják, független erkölcstannak, amely figyelmen kívül hagyva az örökkévalóságra és az isteni parancsokra való tekintetet, a saját lényege által kikerülhetetlenül arra az utolsó végzetes következményre jut, hogy az embert állítsa föl saját maga törvényéül. Ez képtelen lévén arra, hogy a keresztény remény szárnyain fölemelkedjék a mennyei javakhoz, már csak földi élvezetet fog keresni az élet örömeinek és kényelmeinek sokaságában és egyre erősíteni fogja a szórakozások után való törekvését, a gazdagság után való mohóságát, tekintet nélkül az igazságra és ebben az igyekezetében szenvedélyes törekvéseket fog kifejteni és kész lesz jogszerűtlen módon is érvényesíteni azokat és végül a törvények általános zabolátlanságát fogja előidézni, mely a czivilizáczió igazi felbomlását vonja maga után. Túlozzuk talán e fájdalmas zűrzavarnak szomorú következményeit? Ám a kézzelfogható valóság, sajnos, igazolja fejtegetésünket és ha nem következik be idejében a javulás, akkor csakugyan meginognak az állami együttélés alapjai, minthogy maguk a jog és az örök erkölcsi törvény legfőbb elvei is sarkukból kiforgaltatnak. Egyáltalán súlyosan szenvedett az egész társadalom, kezdve a családon ; mert a laiczizált állam, nem véve figyelembe hatalmának sem határait, sem lényeges czéljait, elkezdte a házassági köteléket megszentségteleniteni az által, hogy amennyire rajta állott, megfosztotta azt vallásos jellegétől; a gyermekek nevelésénél belenyúlt a szülők természetes jogába és némely helyütt aláásta a házasság szilárd fennállását a felbontás boldogtalan szabadságának törvényes szentesítése állal. Kiki látja, minők ennek a gyümölcsei, amenynyiben az egyedül nemtelen szenvedélyektől létrejött és ezért rövid időn felbontott vagy tragikus módon végződő, avagy botrányos hűtlenségbe fajuló házasságok esetei minden képzeletet túlhaladó módon megsokasodnak, nem is szólva az ártatlan, elhanyagolt, vagy a szülők rossz példájától és a hivatalosan világiasitott. államtól nekik nyújtott méregtől megrontott gyermekekről. És a családdal odavész a társadalmi és politikai rend, főkép az uj tanoktól, melyek az államhatalom fontos fogalmát e hatalom eredetének meghamisítása által eltorzították. Valóban, elfogadva azt, hogy a kormányok tekintélye alakilag a sokaság hozzájárulásából és nem Istentől, mint minden hatalom legfőbb és örök forrásából ered, akkor az alattvalók szemében elveszti legfönségesebb jellegét és mesterséges tekintélylyé fajul, mely ingatag és változékony alapra támaszkodik, aminő éppen az emberi akarat. — És vájjon nem venni-e észre ennek hatásait az állami törvényekben is, melyek vajmi gyakran, — ahelyett, hogy Írott jogok volnának, — csupán csak egy politikai párt számbeli erejét és tulhatalmas akaratát mutatják. Éppen ezért bizelegnek a tömeg féktelen vágyainak és megeresztik a nép szenvedélyeinek fékét, ha mindjárt zavarják is a polgárok nyugodt tevékenységét azzal a föntartással, hogy a végső esetekben erőszakos és véres elnyomó rendszabályokhoz nyúlnak. Éppen igy, miután visszautasították a keresztény befolyást, melynek természettől fogva megvan azaz ereje, hogy a népeket testvérekké teszi és mintegy nagy családba gyűjti össze, lassankint a nemzetközi viszonyokban is az önzésnek és a féltékenykedésnek egy oly rendszere jutott uralomra, melynek következtében a nemzetek egymásra, ha nem is irigységgel, de láthatólag versengő bizalmatlansággal tekintenek.
