Püspöki körlevelek 1902 (Szombathely, 1903)
— 2 -bizalomban a Jézus hívását látom. Nagy a bizalmam Jézusban, Üdvözítőmben, mivel teljes erőmből az általa kijelölt nyomokon törekszem haladni, vezetni Kedveltségieket és közreműködésükkel a gondjaimra bízott híveket. Az a választott jelmondatom: „Per crucem ad lucem“: Jézusnak élete és munkálkodása legyen állandó mintaképünk, a ki meghagyta nekünk: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd és alázatos szivii vagyok.“ Igen. Jézustól tanuljunk, Jézust, a mi legfenségesebb mintaképünket szemléljük folytonosan és szorgalmasan keressük az isteni vonásokat, melyek szerint idomulnunk kell, ha áldásosán akarunk munkálkodni. Az első isteni vonás, mely a Megváltó életében előttünk a maga fenségében megnyilatkozott, az alázatosság. Emberi felfogás szerint nincs olv alacsony állapot, — kivéve természetesen a bűnt — a mire a Megváltó ne vállalkozott volna! 0 a védtelen istenség emberi testet vett fel, szegénységben nevelkedett fel, szegénységben élt, az emberiségnek áldozta fel életét és minden erejét és mégis a legnagyobb hálátlanságot kellett eltűrnie: neki a végtelen jóságnak gyűlölet jutott ősztálvrészül, őt a mindentudót esztelennek mondották, őt a mindenhatót halálra keresték, lepökdösték, arczulverték, megostorozták, tövissel megkoronázták, gúnyruhába öltöztették, mint gonosztevőt a vesztőhelyre hurczolták és keresztre feszítették. * f t En Isten szent kegyelméből úgy akarom, hogy püspöki tisztségemből folyó kötelességem teljesítésében a Jézus példája szerint bárminő nehézségekkel megküzdök és nem riadok vissza semmiféle megaláztatást/)!. Isten segítségével úgy akarom, hogy a saját érdekem és személyem mindenkor háttérbe szoruljon s egyedül magasztos hivatásom jelelje meg nekem az utat, melyen haladnom kell. A megváltás széni malasztjainak közvetítésében rendelkezésükre állok mindenkor, mindenben és minden tehetségeimmel. Teljes bizalommal jöhetnek hozzám : bennem nem fognak csalatkozni, ha csak olyasmit nem kérnek tőlem, a mire én is kénytelen leszek felelni az Üdvözítővel: „Nem tudjátok, mit kértek“; nem fontoljátok meg, valljon lelki javatokra szolgál-e az, a mit kívántok ! Elvárom Kedveltségiektől, az én kedves munkatársaimtól is, hogy
