Püspöki körlevelek 1902 (Szombathely, 1903)
2 »M. t. központi bizottság! Segélyalapunk szervezete ritkán nyújt alkalmat arra, hogy vezetősége találkozzék, eszméket cseréljen, az intézmény sorsa felől tanácskozzék. Központi bizottságának ülései éppen ezen oknál fogva különös jelentőséggel bírnak. jegyzőkönyvei leghitelesebb tanúi annak a ténynek, hogy a központi bizottság minden egyes tanácskozmánya pozitiv eredményekre mutathat. Szükséges is m. t. bizottság, hogy azt az egyetlen alkalmat, a mely az eszmecserét lehetővé teszi, buzgón felhasználjuk, hogy ne mondjam, kizsákmányoljuk. Tizennyolcz éve immár, hogy a segélyalap létesült. Ha ez idő alatt nem is rohamosan, de állandóan növekedett, jótékony hatásait mind szélesebb körökre árasztotta. Nem sikerült azonban anyira fejleszteni, hogy minden jogosult várakozást kielégíthetne. Múlt ülésünk lefolyása óta azonban fokozódott remények töltötték el kebleinket. Ő nagyméltósága, tíubics Zsiymontl kassai püspök ur nemeslelkü érdeklődésénél fogva országos figyelmet keltett segélyalapunk iránt, midőn annak tevékeny felkarolását lángoló szavakban sürgette. Tüzes buzdítása viszhangot keltett ugyan, de nem eredményezte azt a hatást, a melyet magas állása, országos neve, tiszteletet parancsoló tekintélye reménylenünk engedett. Sajnos, hogy az a riadó, a mely a Kárpátok alján felharsant, gyönge volt arra, hogy tettre ragadja azt az országot, amelyet ébredésre serkentett. Lesz-e idő. találkozik-e hasonló tekintély, a mely befolyásának egész súlyát érvényesíteni akarja segélyalapunk előmozdítása körül, — a jövő titka. Nem titok azonban az, hogy a segélyalapra tanítóságunknak nagy szüksége van. Azértis m. t. bizottság, meg kell kisérleni mindent, hogy az intézményt lehetőleg szilárdítsuk és magasztos feladatainak sikeres megoldására képesítsük. Nagy lépést akartunk ez irányban tenni az alapszabályok módosítása által. Őszinte sajnálattal kell azonban tudatnom, hogy igyekezetünk eddigelé kevés eredménynyel dicsekedhetik. A nagyméltóságu vallás- és közokt. m. kir. miniszter ur nem járult hozzá módositványunkhoz és megtagadta azt a megerősítést, a mely nélkül az alapszabályok érvényeseknek nem tekinthetők. Kifogásolja a módosítások leglényegesebb pontját. Nem fogadja el azt a 12. és 13. §-t, a melyek értelmében a tagság minden kath. tanférfiura nézve kötelezőnek mondatott ki. A m. t, központi bizottság feladata lesz a nagymélt. miniszter ur észrevételei folytán uj határozatot hozni. Az ide vonatkozó előterjesztéseket legyen szabad tanácskozmányunk további folyama alatt a m. t. bizottság ítélete alá bocsátanom. Méltóztassék azonban megengedni, hogy már most beszámoljak két határozat sorsáról, a melyek a múlt gyűlés megállapodásait képezték. Azon hő vágytól vezéreltetve, hogy segélyalapunk és árvaházunk ügyei lehetőleg előmozdittassanak, elhatározta a m. t. központi bizottság, hogy az osztály sorsjátékból ő felsége előtt kegyes adományért esedezzünk. Örömmel tettem volna eleget idevonatkozó kötelességemnek, de közbejött betegségem lehetetlenné tette. Méltóztassék tehát megengedni, hogy az önhibámon kívül elmaradt lépéseket később tehessem meg azzal a bizottsággal, a mely kiküldetett.
