Püspöki körlevelek 1899 (Szombathely, 1900)

— 2

fidelitatem erga beati Petri cathedram con- | testandi, eidemque obsequium atque amorem exhibendi, et insuper amabilissimam Sanctitatis Vestrae personam videndi ac honorandi.

Et in hac populorum Christianorum aemulatione primas partes per Hungarorum gentem capiendas esse censemus. Haec est enim gens, quae ob acceptorum a Sancta Sede beneficiorum copiam et magnitudinem fortioribus grati animi et devotionis vinculis se obstrictam cathedrae Petri sentit. Haec est enim gens, quae luculentissima et pecularia benignissimae propensionis et curae paternae Sanctitatis Tuae documenta experta est.

Tu, Beatissime Pater, adpellasti nos per incomparabilem benignitatem „gentem illustrem et nobilissimam.“ Tu recreasti nos et communem nostram laetitiam ad summum culmen evexisti binis illis litteris apostolicis, quas aureis consiliis et monitis refertas annis 1886. et 1896., quando scilicet liberatam duobus ante saeculis arcem Budam et consolidati regni nostri annum millesimum festiva solemnitate celebravimus, ad nos dirigere dignatus es.

Sed est nobis et alia haud minoris momenti causa, quae nos hodierna die ad apostolicum thronum Christi in terris vicarii laetabundos perduxit. Optime certe Sanctitati Tuae compertum est, nongentesimum impraesentiarum verti annum, a quo Hungarorum gens fidem Christi susceperat, regnumque nostrum Christianarum civitatum familiae insertum est.

Anno quippe Domini millesimo felicissimae recordationis praedecessor Santitatis Tuae, Silvester Papa II., in somnis, prout chronica nostra narrant, ab angelo admonitus, ut nuncios ignotae gentis ad se brevi venturos benigne exciperet votisque eorumdem ultro deferret, mox splendidissimam Hungarorum recens ad fidem Christi conversorum legationem, cuius dux Astricus primus Colocensium antistes erat, coram se

Péter széke iránti hűségéről vallomást tenni, annak hódolatát s ragaszkodását bemutatni s ezenfelül Szentségednek szeretetreméltó személyét látni és tisztelni.

S azt hittük, hogy a keresztény népeknek e versengésében a magyarok nemzetének legelső sorban kell részt vennie. Mert érzi ez a nemzet, hogy őt a Szentszéktől nyert jótétemények sokasága és nagysága révén a hála és kegyelet erősebb kötelékei fűzik szent Péter székéhez. Mert ez azon nemzet, a mely Szentséged jóindulatának s atyai gondosságának nyilvánvaló és legsajátosabb jeleit tapasztalta.

Te, Szentséges Atya, páratlan kegyességeddel „kiváló és legnemesebb nemzetnek“ neveztél bennünket. Felemeltél bennünket és közös örömünket a legmagasabb fokra emelted ama két, arany tanácsokkal és intelmekkel telt apostoli levéllel, a melyet 1886-ban és 1896-ban, midőn t. i. Buda vára felszabaditásának 200-adik évfordulóját s országunknak ezer éves fennállását ünnepeltük, hozzánk intézni méltóztattál.

De van egy más, nemkevésbbé fontos okunk is, a mely ma örvendve hozott bennünket Krisztus földi helytartójának apostoli trónjához. Bizonyára ismeretes Szentséged előtt, hogy a jelen év kilenczszázadik fordulója annak, hogy a magyarok nemzete Krisztus hitét befogadta és országunk a keresztény államok családjába beiktattatott.

Urunk születésének 1000. esztendejében ugyanis boldog emlékű elődöd, II. Szilveszter pápa, krónikáink elbeszélése szerint álmában egy angyaltól felszólittatván, hogy egy ismeretlen nemzetnek rövid idő múlva érkező követeit kegyesen fogadja és azoknak óhajtásait szívesen teljesítse, nemsokára maga előtt látta az ujonan Krisztus hitére tért magyaroknak fényes követségét, melynek vezére az első kalocsai főpap, Asztrik