Püspöki körlevelek 1898 (Szombathely, 1899)
3 Az 1868. Lili. t. ez. 1—8. §-ai megszabják amaz alakszerűségeket, a melyeknek betartása mellett a t. ez. 1. §-a értelmében mindenkinek szabadságában áll más hitfelekezet kebelébe s illetőleg más vallásra áttérni. Különösen pedig a felhívott t. ez. 3. §-a rendelkezik az iránt, hogy az áttérni kívánó az áttérés iránt megfelelő módon s helyen első Ízben tett nyilatkozatáról számítandó tizennégy nap eltelte után a megtörtént első nyilatkozathoz képest megfelelő módon s legfölebb 30 nap eltelte előtt áttérési szándékát újból kijelenteni tartozik; mert az áttérés a felhívott t. ez. 6. 7. §-ai értelmében csak ezen alakszerűségek betartása illetve az ennek alapján nyert két rendbeli bizonyítvány előmutatása folytán nyer befejezést s lesz a t. ez. 1. §-ának rendelkezéséhez képest alakilag is érvényes. Újabban ismételten előfordult oly eset, hogy az áttérni kívánó fél a felhívott t. ez. 3. §-a értelmében másod Ízben is kijelentendő áttérési szándékát, az első nyilatkozat tételétől számitott 14-ik napon jelentette ki, s igy az ily utóbbi kijelentés — az imént felhivott §. második bekezdésében foglalt ama szabálynak, hogy a másodízben teendő nyilatkozatnak az első Ízben tett nyilatkozattól számítandó tizennégy nap eltelte után — tehát a naptári tizenötödik napon — kell történni, — meg nem felelt s ehez képest az áttérés az idézett t. ez. 1. §-a értelmében megengedett áttérésnek nem volt tekinthető. Hogy elejét vegyem mindama káros következményeknek, melyek a melyek az ilyen érvénytelen áttérésből az érdekelt felekre nézve származhatnak, a szóban forgó nyilatkozat átvételére jogosított illetékes lelkészek (rabbik), az illetékes egyházi (illetve világi) hatóságok által figyelmeztetendők volnának arra, hogy hasonló esetekben a szabályszerű második nyilatkozat illetve az áttérés érvényességének érdekében különösen tartsák szemük előtt azt, hogy a szóban forgó második nyilatkozatnak az első nyilatkozattól számítandó tizennégy nap eltelte után kell történni. S az áttérés befejezését a többször felhivott t. ez. ez. 6. 7. §-ai értelmében az a lelkész (rabbi) is, a melynek vallásfelekezetébe az illető fél át akar térni, csak akkor akkor tekintse érvényesnek, ha a felmutatott bizonyítványok a fentkivánt határidőt beigazolják. Az 1895. XLIII. t. ez. 21. 22. §-ai az 1868. Lili. 1—8. szakaszaiban foglalt rendelkezéseknek hatályát minden bevett és törvényesen elismert vallásfelekezetre kiterjesztette, a felhivott t. ez. 23. §-a értelmében pedig arra, a ki a bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek valamelyikéből kilépni óhajt, az 1868. Lili. t. ez. 1—5. és 7. §-ai nyernek alkalmazást azzal a módosítással, hogy az »áttérés« szó helyett »kilépés« értendő, továbbá, hogy az idézett t. ez. 4. és 5. §-aiban emlitett bizonyítványok az illetékes elsőfokú közigazgatási hatóságnál mutatandók fel. Mindezekhez képest, de már az 1895. XLIII. t. ez. 5. §-a értelmében is nyilvánvaló, hogy valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetből való kilépés illetve az ebbeli szándék kijelentésének érvényessége a határidő szempontjából is úgy ítélendő meg, mint az áttérésnél. — Budapesten, 1898. nov. hó 12. Dr. Wlassics Gyula. Valamennyi ft. Esperesi Hivatalnak. A templomszámadások ideje következvén, indokoltnak tartom a nt. kér. esperes urakat újólag figyelmeztetni és főpásztori bizalommal megkeresni aziránt, hogy felelősségük érzetében, esperesi esküjükhöz híven a templomszámadásokat az »Instructio« utasításai értelmében a legszigorúbb pontossággal teljesítsék. Az adósokat megidézzék, adósleveleiket megvizsgálják, a nem biztosítottakat biztosítsák, avagy rögtön felmondják, a 2g7i. sz. Templomszámadások körül követendő eljárásra nézve a kér. Esperes urakhoz felhívás.
