Püspöki körlevelek 1897 (Szombathely, 1898)

:c

&

m

§s

'VMi

7<i~

m

m

'm<

if

0

0

m

m

m

m

M'

m

0

I!

0)

mk)

w

,:wfep

W£§i

ÜP

vVf

£&

fep

P

3vvx

M

m,

Sp

t®

n

]p

;w

SjS

11

TvVf

fel

/XM>

is

ÉÉ

j3§p

V«>

.^p

;<*»>

'm

M£m

0

v'1

,V.

$

M

IP

S§

ii-P

sgg

58P

}m

fel

w»

\gy lélekemelő s az egész Anyaszentegyházra fölötte megörvendeztető, ritka ünnepély küszöbén állunk ! Jövő 1898. évi január hó 1-én ünnepli dicsőségesen uralkodó Szentséges Atyánk, XIII. Leo Pápa, az Ő gyémántmiséjét, vagyis első zsenge szt. miseáldozatának 60-ik évfordulóját.

Nagy ritkaság az, hogy egy áldozár 60 éves áldozársági jubileumát megülheti, tisztelettel eltelve tekintünk fel ily boldog, Istentől kegyelt aggastyánra, kinek az Egek Ura azon, csak vajmi keveseknek engedett nagy kegyelmet juttatá részül, hogy oly hosszú időn át munkálkodhatott az Ő szőllőjében és azon községre nézve, melyben a jubiláns él és melynek áldásos tevékenységét szentelé, azon nap egy magasztos örömünnep számba megy.

Ha ez minden áldozárról áll, kinek működése és hatásköre mégis csak szükcbb határokra szorítkozik, mennyivel fokozottabb mérvben alkalmazható ez egy oly személyiségre, kinek magasztos hatásköre az egész Anyaszentegyházra, az egész földkerekségére kiterjed.

Lám, Szentséges Atyánknak, az Ő földi helytartójának az Ég Ura ezen ritka kegyelmet juttatá részül.

Nem-e tehát legszentebb kötelességünk, hálát adni jóságos Istenünknek, hogy ezen magasztos ünnepet megérnünk engedé s nekünk egy ily nagy és szent Pápát, a föld népeinek ily lángbuzgalmu pásztort adott, ki az egész világot szeretettel karolja át és mint főpásztort nagy nyájáért az Isten előtti nagy felelősség terheli!

A népek és nemzetek a világ minden részéből versenyezve sietnek Szentséges Atyánk lábai zsámolyához magasztos örörnüunepén hódolatukat letenni. Jézus-Anyaszentegyházának hivő és sz. szeretettől lievülő gyermekeinek szive, szeme s áldozatkészsége oda fordul azon gondviselésszerü, testileg ugyan gyenge, de lelkileg és szellemileg erős szent aggastyánhoz, a kinek trónját az Ég Ura az örök árosba, az ős Rómába állitá, kit uralkodása alatt ritka kegyelmekben és vigaszokban részesített, kinek kimagasló tehetségeit, lelkének és szivének legnemesebb tulajdonságait, mély és széleskörű tudományát, a kormányzásban és államférfim bölcseségben tapintatteljes eszélyességét, az Isten országának terjesztésében kifejtett fáradhatlan buzgóságát hódolattal telve elismerik benne még azok is, kik akár vallásos, akár politikai tekintetből magukat ellenei közé sorolják.

Tömörüljünk lélekben ezen szép és lélekemelő ünnepen legfőbb Pásztorunk körül. Kérjük buzgón az ég Urát. a menyei javak adományozóját, tartsa meg szentséges

jjj

®s>;

líS?

m

m

Síi:

m

'iY\.

pp;

'V

m

'.‘VV

m

"’i

pk

<iV>.

m

pp.

m

mk

®l

tvi>í

Ék

~'<y

«ft

SÍ

Ä.

m

'*Y\.

M.

m

«fi

fi

m

">i

lm.