Püspöki körlevelek 1896 (Szombathely, 1897)

3

Ezen éptiletfentartási költségekre nézve irányadók: a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak 1873

. junius 6-án 31.937. sz. a., a) valamint a pénzügyminisztériumnak 1881

. évi október 4-én 63.141. sz. a. b) kiadott rendeletéi: továbbá az

a) I. Kegyúri kötelezettségből csak oly épületek emeltetnek, a melyek az egyházi törvények értelmében a kegyurasággal szorosan kapcsolatosak ; ilyenek : templom s ezzel összeépült torony, a templom kerítése és netán melléképületei; továbbá a lelkészi és segédlelkészi lak és ezeknek tartozékai: a konyha, éléskamra, pincze, árnyékszék, a lelkészi lak kerítése, s ott, ahol az egyház látogatásiig biztosítva van, az istálló és kocsiszin.

II. A gazdasági épületek, mint: istállók, csűrök, fészerek, hambárök, ólak, stb. a kegyurat nem terhelik, s ezek akár újraépítéséhez, akár kiigazításához a közalapítványok mint kegyurak csak azon esetben járulnak, ha ebbeli kötelezettségűk és ennek mérve egyház-látogatás vagy más jogérvényes okmány által igazoltatik. Minden más esetben ezen épületek felállítása és kiigazításának kötelezettsége az illető hitközségek híveinek terhére esik.

III. Általában pedig úgy az uj építkezések, mint a kiigazitásoknál, melyek a fennebbiek szerint a közalapítványokat mint kegyurakat terhelik, szabályul szolgál, hogy a kégyur csak annyiban tartozik ezek költségeit első sorban viselni amennyiben az illető egyháznak külön, e czélra szentelt vagyona nincs; és ez esetben is:

IV. A kegvur akár az uj építkezések, akár a kiigazitásoknál csak a szükséges anyagokat és a pénzbeli kiadásokat viseli, mig ellenben a hívek kötelesek az összes kézi és szekeres napszámokat ingyen leróni.

V. A kegvuraságot terhelő akár uj építkezések, akár kiigazítások költségvetéseinek elkészítése és általában az építkezés vezetése a kegyurat illeti.

VI. Azon gazdasági épületek tekintetében, melyek a II. pont szerint a kegyurat nem terhelik, az illető egyház vagy lelkész és híveik egymásközti hozzájárulási arányára, nézve írásbeli kötések hiányában az eddigi gyakorlat szolgál zsinórmértékül.

VII. A kegyuraságot terhelő épületekben is mindazon apróbb kijavítások, melyeket rendszerint minden lakó önmaga tartozik teljesíteni, mint: kályhák igazítása, zárak, ablakvasalások, ajtósarkok, üvegezések stb., a mennyiben az egyes igazitási tétel 20 Irtot meg nem haladna, vala mint az épületek egész belső tisztogatása is, az illető javadal más terhére . esnek, s ha ily csekélyebb javítások elmulasztásából nagyobb károk következnének be, ezek a mulasztást elkövető javadalrnason megveendök.

VIII. Minden javadalmas tartozik legkésőbb minden év május 1-ig a szükségessé vált nagyobb igazítások jegyzékéta kerületi főtisztnél bejelenteni, hogy ezek tekintetében a költségvetés a felsőbb hatóság által kellő időben elkészíttethessék. Az elkésetten benyújtott bejelentések, a mennyiben az elhalasztás kárral vagy veszélylyel nem jár, csak a jövő évi költségvetésnél fognak tekintetbe vétetni ; 'az elkésésböl származó nagyobb költségeket pedig az illető javadalmas tartozandik megtéríteni. (Vallás- és közoktat, min rend. 1873. jun. 15. 31937. sz.)

b) Minthogy tapasztalás szerint a m. kir. kincstár kegyuraságához tartozó lelkészi lakok s azok melléképületei javításának kötelezettségét szabályozó és mind ez ideig hatályban levő 1845. évi 12.4154. számú udvari kamarai rendelet a külhivataloknál nem részesül elég figyelemben, a fentidézett udv. kamarai rendeletből kifolyólag rendeltetik:

1) Korábbi kegyes kir. rendelet, szabályrendeletek és főleg az 1821. évi junius 1-én 16.388. sz. a. kibocsátott rendelet értelmében, jövedelmeikre való tekintet nélkül és megtérítés terhe alatt kötelezvék a kegyúri hitközségek javadalmazott lelkészei arra, hogy az általuk lakott lelkészi lakon, nemkülönben gazdasági épületeken, u. m. csűrökön, magtárakon, szénatartókon, istállókon, kocsiszíneken, disznóólakon, stb. eíféléken mindazon javításokat sajátjukból fedezzék, a melyek költségét a bérben lakó felek szabály és szokás szerint maguk tartoznak viselni.

2) Tartoznak a lakházaikban szükségesnek mutatkozó nagyobb javításokat a kegyurnak vagy képviselőjének idejekorán a végett tudomására hozni, hogy a késedelemmel járó nagyobb kiadásnak eleje vétessék ; az ezt elmulasztó vagy késedelmes lelkész a mulasztása által szaporodóit költségeket megtéríteni köteles.

3) Az első pontban emlitett s részben fel is sorolt gazdasági melléképületeken szükséges nagyobb javítások terhe a javadalmas lelkészre nehezül.

4) a 2. pont alatt emlitett ama nagyobb javítások kifejezése alatt értetik a fal vagy a háztető nagyobb felének megújítása, vagy a padiatok javítása stb. effélék.

5) Kisebbszerü tatarozásoknál, minők a kapu vagy fedélzet javítása, a meszelés stb. etf'élék különbséget szül a lelkészek jövedelme.

Az oly lelkészek ugyanis, kiknek jövedelme 500 írtnál többre rúg, ezen javítások költségét sajátjukból tartoznak fedezni, és netaláni mulasztásaikért kártérítési kötelezettséggel tartoznak s arra egyházmegyei utón szoritandók is ; ellenben az 500 írtnál csekélyebb javadalmunk, e nemű költségeik fedezését a kegyur-kincstártól várhatják.

6) Arra ügyelni, vájjon az 5. pont alatt érintett tatarozás kit terhel, a gazdasági kezeléssel megbízott tisztviselők szoros kötelessége, kijelentetvén : hogy azon hivatal vagy közeg, mely 500 írtnál nagyobb javadalmu lekész lakásán kisebb javításokat hoz javaslatba, avagy vitet véghez, a lelkész elleni visszkereset fentartásával a kincstárnak innen eredeti kárait megtéríteni tartozik.

7) A két utóbbi pontból kifolyólag kegyúri paplakok jókarba helyezésére irányuló jelentéseknél a gazdasági hivatalok elmulaszthatlanul tartoznak az illető lelkész jövedelmeire mindenkor tüzetesen kiterjeszkedni.

8) Az I. pont kiegészitésekép megjegyeztetik, hogy az. istállók és kocsiszínek szükséges melléképületeknek jeleztetnek oly községekben, hol a lelkész lovakat vagy teheneket kénytelen tartani; az ily szükséges melléképületek felemeléséhez a község területén rendelkezésére álló könnyebb nemű anyagoknak természetbeni kiszolgáltatásával a kegyur-kincstár is hozzájárul.