Püspöki körlevelek 1892 (Szombathely, 1893)
4 szokásos bűnétől, hanem egész napi imádságát és böjtjét is azon szándékra ajánlja föl az Istennek és a Boldogságos Szűznek, mint a bűnösök menedékének, hogy ezen szokásos bűnéből az idei szent böjti-idő alatt kiemelkedhessék és a végzendő húsvéti szent gyónása után abba soha többé vissza ne essék . . . Aki jótanácsomat megfogadja, arra nézve bizonyára áldásthozó lesz az idei nagyböjt; mert a jó Isten az ő kegyelmével fogja őt jószándékában istápolni. — — Még egy pont van, Kedvesim, a melyet szives figyelmetekbe ajánlani kívánok. Az auyaszentegyház ugyanis a böjti szent időszakot az Úr Jézus keserves kínszenvedése s kereszthalála emlékére szentelvén azt követeli tőlünk, hogy, miként sz. Pál a korintbusiakhoz önmagáról irta. úgy mi se kívánjunk e szent idő alatt mást tudni. „mini ‘Jézus Krisztust, és pedig a megfeszítettet azaz a megfeszített Jézusnak fájdalmas szenvedése legyen e napok alatt elmélkedésünk tárgya; hogy pedig mily áldásos eredményt várhatunk ez elmélkedésekből, annak bizonyítására legyen elég sz. Bonaventurára hivatkoznom, ki a szent mise áldozatról irt szakaszában igy lelkesít: „Ha erényről erényre, kegyelemről kegyelemre, a jóról jobbra kívánsz előhaladni, úgy minden nap a lehető legbensőbb áhítattal elmélkedjél az Üdvözítőnek kínszenvedéséről; mert mi sem kelt a lélekben oly magasztos eszméket és eszközöl oly szent érzelmeket, mint a Krisztus kereszthaláláról való elmélkedés;“ és hogy épen sz. Bonaventurára hivatkozom, annak oka, Kedvesim, az, mert e szent férfiú saját tapasztalásából merítette fentebbi állításait, ami kitetszik abból, hogy midőn Aquinói sz. Tamás azon könyvtár megmutatására kérte őt föl, melyből mély és nagyterjedelmü képzettségét és szent tudományát merítette, sz. Bonaventura a keresztre mutatott és azt vallá, hogy Jézus szenvedése fölötti elmélkedésekből merítette összes ismereteit és érzelmeit . . . Igen. de én sokkal egyszerűbb gondolkodással birok, mintsem elmélkedni tudnék, mondja tán közűletek valaki. Oh, Kedvesim, ne mondjátok ezt, mert ezen nyilatkozat nem egészen felel meg a valóságnak; hát ha valakit szenvedni, kiváltképen pedig igazságtalanul szenvedni láttok, nem ébred szivetekben az illető iránt részvét? . . Avagy valamely szeretett rokonotok betegágyánál, midőn őt kínzó fájdalmaitól gyötörtet.ve látjátok, nem szorul-e el szivetek; vagy tán érzéketlenek tudnátok maradni, s egykedvűen elnézni, ha ismerőitek köréből valamely édes anya egyetlen gyermekét, életének minden reményét, sírva s zokogva kiséri a temetőbe ? ? Es ime, álljatok a kereszt elé, tekintsetek föl reá, ott egy igazságtalanul elitéit ártatlan függ, kinek kezei és lábai vasszegekkel vannak átverve, fején töviskorona, oldala lándzsával átszúrva, arcza halálsápadt, megszaggatott testéből patakzik a vér és nincs, aki megszánná őt; égető fájdalmában még szomjúság is gyöt.ri, és elhagyottan mindenkitől elhaló szemeit körülhordozza, mintha keresne valakit .... Váljon kit kereshet? . . . Keresi szeretett édes anyját, ki a keresztnek tövénél áll. és fájdalma tengerében sirva tekint föl egyetlen kedves fiára, hogy legalább édes anyai tekintetével fejezze ki mélyen sebzett szive fájdalmas részvétét haldokló gyermeke iránt! . . Igen, Jézus az emberi nemnek megváltója, ki legtisztább szeretetből áldozta föl magát bűneinkért, ott haldoklik vérében a kereszten ; Mária pedig, a Szeplőtelen Szűz, a legdicsőségesebb teremtmény és Istenanya, ott áll a kereszt tövénél és kimondhatlan szeretetében majd megreped anyai szive szent fia szenvedésén, .... és ti, Kedvesim, .... ezt tudván és látván azt mondjátok, hogy nem tudtok elmélkedni Jézus szenvedésén? Oh, ismételten kérlek, ne mondjátok ezt, mert én nem tudok képzelni magamnak keresztény embert, kinek hite t^an, hogy
