Püspöki körlevelek 1891 (Szombathely, 1892)
áldozásról : „Sumunt boni, sumunt mali, sorte tamen inaequali, vitae vel imeritus : mors est malis, vita bonis; vide, paris suintionis quam sit dispar exitus!" Es szent Ambrus odaszól a miséző paphoz : „Vide, quid agas Sacerdos, ne febrienti manu attingas Christi corpus; . . . prius cureris, ut possis ministrare.*-' Igaz, hogy a szentmise a szeretet áldozata és a pap, ki lehetőleg méltóan iparkodik az oltárhoz lépni, gazdag szellemi kincsbányát lel az Oltáriszentségben ; de a gondatlanul méltatlan misézőre onnan nem áldás forrásozik, hanem nehéz átok sulyosodik. Ötödik Pius, a szent pápa, apostoli lelkesedésében többször fölsóhajtott : „Date mihi bonos Confessarios et reformabo mundum;“ valljon elfogadna-e a szent atya minket gyóntatókul! . . . Gyóntattunk-e? ... Jól gyóntattunk-e ? . . . Szívesen gyóntattunk-e ? . . . Osztjuk-e mi is azon nézetét az asketáknak, hogy egy jó gyóntatás több hasznot eszközöl, mint három-négy szép prédikáczió ? . . Nem kerültük-e kényelemvágyból szándékosan a gyóntatószéket; . . és ha mégis gyóntatnunk kellett, érvényesitettük-e minden alkalommal tanítói, orvosi és bírói hármas tisztünket, vagy tán reáillett eljárásunkra az irás azon megrovása: „Consuunt pulvillos sub omni cubito manus,“ . . . „dicentes : pax, pax, et non est pax ?“ . . . Stolz Alban szerint a gyóntatószék van az összes papi működés terén a legkeményebb fából készítve; de a buzgó lelkipásztor az iskola ikertestvérének tekinti azt, és még egyrészt az iskolában lelke egész hevével megtesz mindent az ifjú nemzedék képzése s nevelésére, tudván, hogy abból kerül ki jövőben hitközsége, addig másrészt a gyóntatószéket szent áhítattal fölhasználja az öregebbeknek vezetésére és habár valódi lelkesedéssel készül szent-beszédjeire is és a nyilvános oktatásokra, mégis népe vallás-erkölcsös érdekeinek emelésében fősulyt fektet a gyakori és jó gyóntatásra . . . Ily kötelességhü és buzgó lelkipásztor alatt a hitközség betegei sem nélkülözik a lelki vigasztalást és alaposan lévén már fiatal koruktól oktatva idejekorán fölveszik a haldoklók szentségeit és teljes önmegadással ajánlják lelkűket az Ur kezébe. Áldottaknak nevezem egyházmegyém mindazon papjait, kik végigolvasván soraimat megelégedéssel teszik le azokat, mert legjobb meggyőződésök szerint mindent teljesítettek eddig lelkiismeretesen papi teendőik körében : és ezeknek az újévben nem is kívánok mást, mint: „Legyen úgy, mint eddig volt 1“ Akik pedig bármi oknál fogva érzik elmaradottságukat, azoknak csakugyan szivem mélyéből újévet kívánok, mely őket is az áldottak soréiba emelje : mindnyájunknak pedig közösen : „Gaudium cum pace, emendationem vitae, spatium verae poenitentiae, gratiam et consolationem Sancti Spiritus, perseverantiam in bonis operibus tribuat omnipotens et misericors Dominus !“ Arnen-Amen. Kimutatás az egyházmegyei hivatalhoz az 1890. évi deezember hó 1-ig beérkezett adományokról: Péterfillér cziinén : i. Megyés püspök ur ő-méltóságától 100 frt, 2. Főtiszt. Székeskáptalantól 100 írt, 3. Az alsó-bagodi plébániából 35 frt 65 kr„ 4. A csákányi plébániából 12’ frt, 5. A csendlaki plébániából 1 frt, 6. A dobrai plébániából 3 frt 10 kr„ 7. Az egyházas-hetyei plébániából 12 frt. 32 kr„ 8. A felső-lendvai plébániából 6 frt, 9. A hidegkúti plébániából 2 frt. Dl. Az izsákfai plébániából 6 frt 02 kr„ 11. A küldi 2. szám Az 1890. évi julius hó 1- töl 1891. évi január hó 1-r? történt egyházmegyei közérdekű eseményeknek rövid vázlata.
