Püspöki körlevelek 1890 (Szombathely, 1891)
4 „S. Congregatio de Propaganda pro negotiis orientalibus. Roma, 1. Augusti, 1887. Eme ac Rme Domine! Humanissimas accepi Eminentiae Vestrae litteras die 27. Julii proxime elapsi datas, quibus me certiorem reddit de adventu in regnum istud nonnullorum se monachos chaldaeos dictitantium, qui quaesito colore aedificandi ecclesiam et seminarium eleemosynam a fidelibus petunt, ac fraude etiam extorquent; et a me petere dignatur, quanam ratione cum iisdem agendum sit. Noverit Eminentia Vestra nullum clericum alienigenam, vagum, ignotumque ad Sanctum Missae Sacrificium celebrandum admitti posse, nisi ex authenticis Ordinarii Sui testimonialibus litteris constet eum Sacerdotem esse, nullisque ecclesiasticis censuris alligatum existere. Ad eos autem quod attinet, qui absque expressa hujus S. Congregationis venia hac illae vagantes eleemosynas a fidelibus petunt quovis quaesito colore vel praetextu, Eminentiam Vestram non latet, ejusmodi quaestuationes a demente Papa XII. Apostolicis Litteris (Dudum emanavit, et ab hac S. Congregatione litteris circularibus prohibitas omnino fuisse. Quapropter quaestuantes hujusmodi nullimode tolerandi sunt, imo severe cum illis agendum. Nimirum eis in primis injungendum, ut ab eleemosynis colligendis abstineant, et ad suam dioecesim revertantur, et insuper curandum, ut pecuniam jam collectam restituant Ordinario loci, cujus erit eam ad hanc S. Congregationem transmittere. Nisi obtemperent, denunciandi sunt tum fidelibus per publicas ephemerides, tum civili magistratui, ne illi ulterioribus fraudibus obnoxii remaneant, et ut hic fraudibus ipsis brachio saeculari finem imponat. Hoc generatim de jure. In facto autem quod spectat ad praetensos monachos chaldaeos de quibus in praefatis Eminentiae Vestrae litteris sermo est, sciendum eos nullam ab hac S. Congregatione veniam habuisse eleemosynas colligendi: ideoque eisdem nuper expositae regulae applicandae sunt. Post haec maximo cum obsequio Eminentiae Vestrae manus humillime deosculor. Eminentiae Vestrae humil limus addictissimus servus verus Joannes Card. Simeoni Praefectus, S. Cretoni Secretarius.“ A lékai esperesi kerület az egyházmegyei papságnak életbiztosítását óhajtaná olyképen szerveztetni, hogy egyáltalán mindenki és ugyanazon egy társulatnál biztosítsa életét. A biztosítási tőkék, úgymond, födözetűl szolgálhatnának az elhalt lelkész után esetleg fenmaradt adósságok födözésére és az általános biztosítás mellett a befizetésnél nevezetes árleengedést érhetnénk el. Az indítvány tárgya, az életbiztosítás, azonban egyeseknek magánügye lévén, hatóságilag nem rendelhető el; de ha a kerületek többsége ezen indítvány mellett nyilatkoznék, hivatalom valamely biztosító-társulattal tárgyalásokat fogna kezdeni a fizetési módozatok könnyítése és megállapítása iránt. A kőszegi esperesi kerület a templomok, iskolák, plébániai lakok és melléképületeik tűzkár elleni biztosítását házilag kívánja kezeltetni, miáltal, úgymond, a biztosítási társaságok által élvezett nagy nyereség az egyházmegye javára esnék, s idővel egyházi és iskolai czélokra szolgáló tekintélyes összegű alapítványi tőkét képezhetne. Az eljárási módozatot is megállapítja: minden kerület azon összeget, melylyel most a biztosítási társulatoknak adózik, a templomszámadások vagy koronák alkalmával fizesse le a kerületi esperesnek, ki a fizetésekről nyilvántartási naplót vezessen és a begyűlt pénzt kezelés végett a központhoz küldje be. Van — folytatja tovább — egyházmegyénkben 934 biztosítandó épület, melyek után egyet-egyet átlag 5 írttal felvéve már az első évben 4670 frt biztosítási tőkét nyernénk. Attól sem kell igen tartanunk, hogy a gyűjtendő alapot hamarjában nagyobb veszély érné, mivel az utolsó lefolyt 10 évről kiszámítja, hogy csak 2 — 3 épület szenvedett kárt.
