Püspöki körlevelek 1887 (Szombathely, 1888)
6 Holott, ki van inkább Istentől feljogosítva a népeket és nemzeteket tanítani, mint épen Jézus anyaszentegyháza ; ki fogja a társadalmi sebeket sikeresebben gyógyíthatni, a családi életviszonyt előbbi szentségére visszaemelni, ha nem az anyaszentegyház ; ki fogja a terjedő pauperismust elviselhetővé tenni, mint épen a béketürést, önmegtagadást és az Isten akaratjában való keresztény megnyugvást hirdető anyaszentegyház; ki bírja az anyagi tönkhez közeledő európai államokban a végveszélylyel fenyegető munkás-kérdést az anyaszentegyház befolyása nélkül megoldhatni ? ? ? Valamint nem a múlt századnak büszkén hánytorgatott bölcsészete, hanem a kath. anyaszentegyház volt megteremtője a valódi szabadság, egyenlőség és testvériségnek, úgy soha semmiféle philosophia, semmiféle más politikai elmélet vagy tan, hanem csakis az anyaszentegyház képes egyedül meggyógyítani a társadalom két legnagyobb sebét: a kevélységet és élvvágyat, a melyekből forrásoznak az összes bajok ; mert csak a kath. anyaszentegyház fejti meg a legészszerübben az embernek vonatkozásait és viszonyát Istenhez, önmagához és embertársához ; e viszonyokon kívül pedig nincs és nem lehet más vonatkozás, más kötelesség ! — — — Meglehet, sőt valószínű ; nem kívánom, de félek tőle, hogy Europa még nagy megrázkódtatáson fog keresztülmenni, mig ismét visszakerül . . . Jézus keresztjéhez ! — Ily politikai és egyházi viszonyok és körülmények között igen helyén van, hogy Europa nemzeteinek tagjai egymásnak csakugyan „Boldog új-évet“ kivánjanakén pedig Krisztusban atyátok és püspökötök Titeket, Kedvesim, mint hü fiait az anyaszentegyháznak és a magyar hazának, szeretetem egész melegével kérlek és intlek, hogy nem szóval, hanem a legbuzgóbb imákban esedezzetek a Boldogságos Szűznek, mint országunk nagyasszonyának pártfogása által a mindenható s irgalmas Istennél és kérjetek anyaszentegyházunk és magyar hazánk számára boldogabb évet a múltnál ; ajánljátok föl gyakrabban szt.-miséiteket és a napi Officiumot az any^a szentegyház szentséges fejéért, hogy őt a sok szenvedés közt kegyelmével istápolja, védje és ótalmazza ; szeretett hazánk részére pedig kérjetek új évet, újat annyiban, hogy felujuljon köztünk katholikus őseinknek régi hitélete, a kath. anyaszentegyházhoz való fiúi ragaszkodás és általa új tápot nyerjen ez őseink véreáztatta drága hazánk iránti szeretet és lelkesedés ; mert mondjon bármit a hitetlen világ az ő cosmopoliticus nézeteinek átkos hatása alatt, áll az és állni fog mindig, hogy a jó katholikus nem lehet rossz hazafi, a valódi kath. állam nem lehet fosztogató állam, a kath. meggyőződésű fejedelem nem lehet érzéketlen kényúr . . . Boruljunk, Kedvesim, az újévben, mely Europa válságos viszonyainál fogva szeretett hazánkra nézve is a nehéz megpróbáltatás éve lehet, minél gyakrabban a legméltóságosabb Oltáriszentségben jelenlevő Úr Jézus lábaihoz és lelkünk egész hódolatával, hitünk egész lelkesedésével és szivünk egész szeretetével fohászkodjunk : „Áldd meg országunkat, Mi magyar hazánkat; Vezéreljed jóra A mi királyunkat ; Rontsd meg ellenséginket Kik üldöznek minket, Krisztus teste s vére !“ A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme, az Atyának szeretett; és Szentiéleknek áldása legyen mindnyájatokkal az új-évben.
