Püspöki körlevelek 1878 (Szombathely, 1879)

4

Nem őneki jaj, hanem nekünk, kik őt elvesztettük, és most vesztettük el, midőn az ellenségek újult erőszakkal kovácsolják istentelen terveiket az egyház ellen, melyet |X- PIUS dicsőségesen kormányzott, ellen áll hatlan szívóssággal védett és most árván hagyott.

Van okunk gyászolni, mert benne egyházunk legerősebb oszlopa dőlt ki, a bölcs vezér esett el soraink előtt, kinek példája és vezetése lelkesített, hogy vele együtt harczoljuk a harezot, a nehéz, a félelmetes harezot, melynek kimenetelétől függ a világ üdvössége.

Illőnek tartom, hogy e gyászolás ne csak szivünkben legyen, hanem külsőképen is nyilatkozzék. Ugyanazért rendelem, hogy

1- ször. Folyó hó 17-én séptvagesima vasárnapon Szentséges Atyánk halála, ezen főpásztori gyászlevelem felolvasásával, minden templomban kihirdettessék, melyben azon napon rendes isteni szolgálat fog tartatni.

2- szor. Ugyanazon napon délután 5 órakor összes harangjainkkal egy óra folyásig harangozás legyen.

3- szor. 18-án reggel 7 és délután 5 órakor ismét az előbbi módon liarangozás legyen.

4- szer. 19-én ép úgy, mint előtte való napon.

5- ször. 20-án reggel 9 órakor ünnepélyes gyászmise Absolutio val és Liberóval, ekkor a végső, félóráig tartó harangozás.

Ámbár nincs okunk kételkedni, hogy |X- PIUS Pápa angyali tisztaságú, fényes erényekkel ékeskedő lelke elvette már az isteni biró kezéből jótetteinek és szenvedéseinek örökké tartó jutalmát, és Isten színe látásában élvezi már a zavartalan és hiánytalan boldogságot, melynek soha sem leszen vége, azért mégis gyászoljuk halálát, mert elvesztettük őt; imádkozzunk érte, mert tőle is ezt tanultuk. Ha nincs is már szüksége imádságunkra, nem fog az kárba veszni, hanem átszáll azon elhunytjainkra, kik még rászorulnak, s kik azt a szentek egyességénél fogva tőlünk kérik és várják.

Egyébiránt, Krisztusban szeretteim ! ha a Pápa meghalt is, a pápaság nem halt meg. Az egyház, isteni alapítójának Ígérete szerint a világ végéig fenn fog állani, látható főre , Pápára tehát szintén a világ végéig szüksége lesz. A Péteren felépített egyház nem lehet Péter nélkül, kinek hivatása, hogy a juhokat és bárányokat legeltesse: az egyház kebelébe letéteményezett hitkincset csorbitlan épségében megőrizze; igazságait tévedéstől ment tekintélylyel hirdesse; társait megerősítse, s a hívőket egy testté alakitó egységet a szétszakadozástól megóvja; e végből a fegyelmet, mint a kinek kezeibe a menyország kulcsai letéve vannak, fentartsa.

Lesz tehát más Pápa, ki magára veendi a rettenetes terhet, melyet a hosszú küzdelemben kifáradt IX- PÍUS vállairól az isteni gondviselés levett. Bizzunk a jó Istenben, hogy a pápaválasztás legközelebb akadály nélkül fog megtörténni. Hogy pedig a választás az egyházra nézve mennél áldásosabb