Püspöki körlevelek 1877 (Szombathely, 1878)
2367 VITI.- 20 — XXXI. Ezen alkalommal, midőn a hanyatló évben utolsó körlevelemet bocsátom ki, nem mulaszthatom el főpásztori szeretettel üdvözölni megyém összes papságát. Es midőn egyfelől leborulva köszönöm a Mindenhatónak az élet ajándékát mindazok nevében, kiket abban megtartott, másfelől buzgón fohászkodom Hozzá azok részére, kiket közülünk kiszólitott: „Adjuram örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik. “ A közeledő év bizonyára uj munkát, uj gondokat, uj, talán nehezebb küzdelmeket hozand számunkra. Azért nemcsak kívánatos, hanem szükséges azon megújított erős el tökéléssel lépnünk át annak küszöbét, hogy minden tehetségünk, teljes erőnk megfeszítésével törekedni fogunk .. méltóing járni a hivatásban, melyre hivatva vagyunk.“ (Efez. 4. 1.) Atyailag intem tehát mindnyájukat szt. Péter apostol szavaival: „Igyekezzetek, hogy a jó cselekedetek által bizonyossá tegyétek hivatástokai és választásiok at; mert ezeket cselekedvén, soha nem fogtok vétkezni. (Péter II. 1. 10.) Tántorithatlan hűséggel ragaszkodjunk az „élő Isten anyaszenlegyliázához, mely az igazság oszlopa és erőssége.“ (Tim. I. 3. 15.) Kegyeletes tisztelettől és szeretettől áthatott szívvel imádkozzunk szentséges Atyánkért a római Pápáért, ki az agg korral együtt járó bajok, az egyetemes egyház kormányzásának nehéz gondjai mellett, még az ellenséges törekvések kesoritéseit is kénytelen viselni. Naponként kérjük az Istent, hogy a szent aggastyánt egyháza élén még sokáig megtartsa. Állhatatos buzgalommal feleljenek meg kötelességeiknek minden irányban, különösen az iskolák gondozásában, jól tudván, hogy a kinek kezében van az iskola, azé a jövő. Az egyház és haza elismerése, a jó lelkiismeret boldogító bizonyságtétele, a jók hálája, s ne kételkedjenek, az Isten áldása is kisérendi ebbeli becsületes törekvéseiket. Nem szükséges ismételnem, a mit már annyiszor kijelentettem, hogy az én főpásztori jóakaratomat leginkább megnyerhetik az által, ha a serdülő nemzedék oktatását és vallásos nevelését ép azon, ha nem fokozottabb buzgalommal vezetik, melyet tiszteletre méltó hivatásuk egyéb részeiben is kifejteni tartoznak. Így van, kedves munkatársaim az Urban: „Legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját, gondot viselvén nem kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint, sem a rut nyereség kedvéért, hanem jó szándékból, sem úgy, mint uralkodók, (az Ur) örökségén, hanem példája lévén a nyájnak szívből. Es midőn megjelenik a pásztorok fejedelme, elnyeritek a dicsőség hervadhatta» koszorúját. “ (Pét. I. 5. 2.) Köszöntsék nevemben lóvéinkéi, is, intvén őket, hogy „Istenhez méltó legyen viseletűk, mindenben az ő tetszése szerint, minden jó cselekedetben gyümölcsözvén és gyarapodván az isteni tudományban, hogy minden erővel megerősödjenek, az ő dicsőségének hatalma szerint. teljes béketürésben és örömmel való kitartásban, hálát adván az Atya Istennek, ki minket a szentek osztályrészére méltatott a világosságban, ki minket a sötétség hatalmából kiragadván, általvitt az ő szerelmes fiának országába, kiben vállságunk vagyon az ő vére által, bűnünk bocsánata. (Koloss. 1. 10—5) Főpásztori és atyai áldásom mellett mindnyájoknak boldog újévet kívánok. A mi urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájokkal. XXXII. Felmerült eset alkalmából ismételten utasítom az anyakönyvvezető lelkész urakat, hogy azon esketési bizonylatok észrevételi rovatába, melyek férjhezment árva leányok részéről Vasmegye központi árvaszékéhez, mint nagykorúságot igazoló okmányok, beterjesztetnek, a nagykorusitandó leány szüleinek nevei pontosan bevezettessenek.
